Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

IX. Bírósági eljárás

nem hasznosítható. A kényszerengedélynek erről a jogcíméről a törvény indokolása azt mondja, hogy "a gazdasági fejlődés természetes velejárója, hogy a szabadalmazott találmányok tökéletesítését, javítását gyakran más szabadalmaztatja, mint akié az eredeti szabadalom. Ilyenkor előfordul, hogy a szabadalmazott találmányok oly mértékben függnek össze egymással, hogy az egyik szabadalmazott találmány a másik szabadalmazott találmány alkalmazása nélkül nem hasznosítható. Ezekben az esetekben a függő szabadalom jogosultjának megkell kísérelnie, hogy a gátló szabadalom jogosultjával licencia-szerződést kössön. Ha a gátló szabadalom jogosultja nem hajlandó önként engedélyt adni, a törvény lehetővé teszi, hogy a szabadalmak függősége miatt kényszerengedélyt kérjenek. ”

Nézetünk szerint a kényszerengedély e második - a szabadalmak függősége miatti - jogcíme az, amelynek a gyakorlat szempontjából nagyobb jelentősége van, a hasznosítás elmulasztása miatt igényelt kényszerengedély a tapasztalat szerint ritka.

E kétféle jogcímen adott kényszerengedély közös vonása, hogy- a kényszerengedély hatálya a szabadalmi oltalom megszűnéséig tart,- a kényszerengedély nem lehet kizárólagos,- a kényszerengedélyt be kell jegyezni a szabadalmi lajstromba,- a kényszerengedélyest az oltalom fenntartása és az oltalomból eredő jogok érvényesítése tekintetében a szabadalmassal egyenlő jogok illetik meg,- a kényszerengedély azzal a vállalattal együtt száll át és ruházható át, amellyel kapcsolatban megadták,- a kényszerengedélyes hasznositási engedélyt nem adhat,- a kényszerengedélyről bármikor le lehet mondani,- a kényszerengedély' alapján a találmányt egy éven belül meg kell valósítani, ,- a kényszerengedélyért a szabadalmasnak dij jár, ennek összegét megegyezés hiányában a biróság állapítja meg (Szt. 23. §).

A tapasztalat szerint nem egyszer jelentős,problémát vet fel a kényszerengedély dijának megállapítása. E vonatkozásban azonban a törvény semmiféle támpontot nem ad. Az esetek többségében a bírói gyakorlat a kényszerengedély diját általában alacsonyabban szabja meg, mint az önkéntesen kötött licenciaszerződéseknél általában szokásos díjazás mértéke.

E bírói gyakorlat indokaira a Legfelsőbb Bíróság egyik ítélete világit rá, amit annak megjegyzésével idézünk, hogy az ugyan az Szt. hatálybalépését megelőző időben kelt, az abban kifejezésre jutó jogelvek azonban nézetünk szerint ma is irányadóak. Eszerint:

"Nyilvánvaló, hogy a külföldi szabadalmas a nehéz és sokrétű gyógyszerelőállítási eljárás nagyüzemi kivitelezésénél a kényszerengedélyes magyar- 138 -