Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

célszerű új, önálló bejelentések helyett esetleges tovább­fejlesztéseket, pótbejelentések formájában feldolgozni. Befejezésül utalunk arra, hogy műszaki megoldásra vagy találmányra nemcsak szabadalom formájában lehet oltalmat szerezni, hanem néhány országban (Német Szö­vetségi Köztársaságban, Német Demokratikus Köztársa­ságban, Lengyelországban, Olaszországban, Japánban, Spanyolországban, Portugáliában és Brazíliában) ún. használati minta (Gebrauchsmuster) formájában is. A használati minta (nem tévesztendő össze az iparcikkek külső megjelenését védő ipari mintával) rövidebb időre biztosít oltalmat (4—10 év), mint a szabadalom. Ezzel szemben csupán újdonságot követel a műszaki megoldás­tól, nem pedig találmányi színvonalat. A különböző orszá­gok gyakorlatától függően gyakran elegendő az újdonság s még találmányi jelleg sem szükséges. Az újdonságot egyébként hivatalból általában nem vizsgálják. Ez az ol­talmi forma igen alkalmas a szabadalmaztatáshoz szüksé­ges találmányi színvonalat el nem érő találmányok, sőt a találmányi jelleg nélküli konstrukciók védelmére is. El­járások azonban nem védhetők így. Magyarországon nem lehet használati minta oltalmat kapni. Véleményünk sze­rint azonban annak hazai bevezetése kívánatos volna, bár ezt sokan ellenzik. (A használati mintáról lásd még: V. Fej.) C) Ipari értékesíthetőség A magyar szabadalmi törvény több külföldi szabadal­mi törvényhez hasonlóan megállapítja, hogy csak az ipa­rilag értékesíthető találmány szabadalomképes. Meg­jegyzendő, hogy e törvények — és így a magyar Sztv. is — nem írják elő, hogy a találmány csak abban az 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom