Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

esetben szabadalmaztatható, ha azt ténylegesen meg is valósítják, csupán azt írják elő, hogy a találmány megvalósítható legyen.

Az ipari megvalósíthatóság fennforgását a különböző országok szabadalmi hivatalai ritkán vonják kétségbe. Ilyen kétely felmerülése esetén módjukban áll bekérni a találmány modelljét, vagy egyéb bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a találmány ténylegesen megvalósítható. Ha a bejelentő ennek bizonyítását (például kísérleti bemutatást) megtagadná, úgy a szabadalom is megtagadható.

A szabadalmi jognak a találmányok ipari értékesíthetőségével szemben támasztott követelménye zárja ki egyébként a fizikai alapelvekkel ellentétes „találmányokat”, így például a perpetuum mobile-t, azaz örökmozgót is, amelynek számos változatát találják fel „feltalálók” minden évben a különböző országokban. Csupán az érdekesség kedvéért említjük, hogy Svédországban a törvény azt írja elő a perpetuum mobile-vei foglalkozó találmányokra, hogy a feltalálónak a berendezést be kell mutatnia a Szabadalmi Hivatalnál, hogy az meggyőződhessék annak működéséről.

Eltérően rendezi a kérdést a szovjet jog. A Szovjetunióban a találmány ipari értékesíthetőségét általában hivatalból is vizsgálják.

A magyar szabadalmi törvényben foglalt „ipari értékesíthetőség” követelménye kizárja a szabadalmi oltalomból azokat a műszaki megoldásokat is, amelyek megvalósíthatók ugyan, de nem iparilag (például új növényfajta kidolgozása). Akadnak azonban országuk, amelyek ismerik a növényszabadalom intézményét. (Lásd: a szabadalmak fajtáiról szóló V. Fej.)

72