Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

len. Szigorú, de szilárd elvek alapián álló joggyakorlat szerint vizsgáljak á találmányi színvonalat Hollandiában, Svédországban és a Német Szövetségi Köztársaságban. Az angolszász jog más szemlélet szerint, de általában enyhébben bírálja el a kérdést. A különbség a kontinentális és az angolszász szemlélet között elsősorban az, hogy az európai kontinensen a szabadalmi leírás egész anyagának figyelembevételével azt igyekeznek megállapítani, hogy van-e a bejelentésben találmány és annak milyen a színvonala. Az angolszász jog viszont formálisabb és főleg az Amerikai Egyesült Államokban azt vizsgálják, hogy a találmány úgy, ahogy az az igénypontokból tükröződik, szabadalomképes-e. Megjegyzendő, hogy a magyar gyakorlat ugyancsak hajlamos — a találmányi színvonal szigorú vizsgálatán felül — a formális szemléletre is.

Mint a későbbiek során látni fogjuk (V. és VII. Fej.), a szabadalmak fő- és aligénypontokkal rendelkeznek. A szabadalmak között vannak olyanok is, melyek egy szabadalmazott találmány továbbfejlesztésére vonatkoznak (ún. pótszabadalmak). — Ezekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy akármilyen szemléletű is a találmányi színvonal megítélése egyes országokban, más a gyakorlat a fő- és más az aligénypontok, valamint a pótbejelentések tekintetében. Ha egyszer már tisztázódott, hogy a szabadalmi bejelentés kellő színvonalú, tehát haladást jelentő találmányra vonatkozik és e találmány a bejelentés főigénypontjában is kellően rögzítést nyert, úgy e haladást jelentő találmány egyes részleteit, módosulatait, továbbfejlesztését kifejező aligénypontok, vagy pótszabadalmi bejelentések megítélése a színvonal szempontjából már általában nem olyan szigorú. (Kivételt képez Hollandia, újabban pedig nálunk is szigorú a megítélés e tekintetben is.) Ezért — ha ez lehetséges —

70