Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok

Példa erre a következő eset:

Hosszú időn át ismert volt, hogy nagy áramfelvételű izzólámpáknál kripton vagy xenon alkalmazása nem járt előnynyel. Ezeket a lámpákat nem is gyártották. Ilyen előzmények mellett találmányt képezett annak felismerése, hogy a nagy áramfelvételű lámpák egyik fajtájánál, a bányalámpáknál, a xenongáz alkalmazása rendkívüli mértékben növeli a fényteljesítményt. E nagymérvű fényteljesítmény-növekedés ugyanakkor a szükséges találmányi színvonalat is jelentette.

Gyakran találkozunk a szabadalmat engedélyező hatóságok részéről azzal a kifogással, hogy a megoldás a szokásostól eltérő ugyan, újdonságot is jelent, de annyira kézenfekvő, hogy nincs találmányi jellege, megfelelő találmányi színvonala. Azt persze nehéz volna meghatározni, hogy mi a kézenfekvő és mi nem. A kézenfekvőség érve elleni bizonyíték lehet azonban az a körülmény, hogy a szóban forgó témakörben számos közlemény lát napvilágot, sok szabadalom van, amelyek a legkülönbözőbb megoldásokat leírják, csak éppen azt nem, amit a szabadalmat engedélyező hatóság kézenfekvőnek nevez.

Gyakori az a kifogás is, hogy a műszaki megoldás rendkívül egyszerű, tehát „alacsony” a találmányi színvonala, ezért nem szabadalmaztatható. Az ilyen nézetekkel azonban határozottan szembe kell szállni. Ha ugyanis az egyszerű megoldás megfelelő eredménnyel jár, úgy a megoldás egyszerűsége nem „alacsony”, hanem éppen ellenkezőleg, „magas” színvonalra utal. A szabadalomhoz szükséges találmányi színvonal tehát ilyen esetben adott.

Mint említettük, a hazai gyakorlat a találmányi színvonal megítélése kérdésében nem alakult ki véglegesen, ezért az gyakran indokolatlanul szigorú és következetté