Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
II. A találmány
már a feltalálótól függetlenül is. Ha tehát egy műszaki megoldás ezeket az ismérveket együttesen kimeríti, úgy találmányi jellege van. Nem döntő azonban az a körülmény, hogy a megoldás társadalmilag ismert-e. A társadalmi ismertség, más szóval az újdonság csak — mint ezt később látni fogjuk — a szabadalmaztathatóság egyik kelléke. A találmányi jelleg fogalma ismeretében felvetődik a kérdés: mi a különbség találmány és újítás között. A különböző szocialista országok jogszabályai értelmében találmány csak műszaki megoldás lehet. Üjítás ezzel szemben nemcsak műszaki megoldás, hanem szervezési, vagy ügyviteli jellegű megoldás is lehet. A nem műszaki megoldású újítások ezért a találmány és az újítás további összehasonlítása szempontjából, érdektelenek. Az újításoktól annyiban kívánunk meg többet mint a találmányoktól, hogy bizonyos mértékben újaknak kell lenniük. (E tekintetben újdonság alatt a társadalmi ismertséget értjük.) Az újdonság követelménye az újításoknál azonban rendkívül korlátozott (ún. viszonylagos újdonság), mert elegendő, ha a megoldás azon a helyen, ahol alkalmazni javasolják, ne legyen alkalmazásban, vagy tervbe véve. Az újításnak ugyanakkor (szemben a találmánnyal) egyáltalán nem kell a szokásostól eltérő műszaki megoldást tartalmaznia. Az újítás lehet a szakmában szokásos megoldás is, csak éppen a javasolni kívánt helyen nem lehet alkalmazott. Ugyancsak nem követelmény az újítással szemben az sem, hogy az önálló szellemi alkotás legyen. Az újítás alapulhat szakirodalmi közleményen is. A találmánynak az újítással való összevetése eredményeképpen megállapítható, hogy az újítások egyrészről, és a találmányok másrészről az iparjogvédelem teljesen eltérő területeit képezik. Alátámasztja e megállapításun-36
