Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
II. A találmány
kát az is, hogy egy újításként kidolgozott műszaki megoldásnak is lehet találmányi jellege. Ugyanakkor előfordulhat azonban az a szélsőséges eset is. hogy találmányi jellegű műszaki megoldás sem kezelhető újításként, mert a megoldás alkotója olyankor nyújtotta be javaslatát, amikor a megvalósító szerv már tervbe vette a javaslat megvalósítását. (Ha a találmány egyben szabadalom, úgy ez nem lehetséges.) Véleményünk szerint nem helyes tehát párhuzamot vonni az újítás és a találmány között, mert más kategóriába tartozó fogalmakról van szó. E párhuzam csak az azonos kategóriába tartozó újítás és szabadalom között vonható meg. A találmányi jelleg további vizsgálata során felmerül az a kérdés is, hogy mit kell szokásos megoldás alatt érteni. Nyilvánvaló, hogy az átlagos szakember által alkalmazott vagy annak kötelező szakmai tudásához tartozó megoldásokat szokásosnak kell tartani. Az ilyen megoldások tehát nem képeznek találmányt. Ilyen ismert megoldások a gépészetben az ékszíjas, fogaskerekes, láncos stb. meghajtások. Nem képez tehát találmányt egy hajtásra vonatkozó műszaki feladatnak ezen ismert hajtások valamelyikével történő megoldása. Találmány lehet azonban az, ha valaki az említett feladatot a szokásos hajtások egyikének módosításával oldja meg, minthogy ilyen módon a megoldás a szokásostól eltérő lesz. Általában nincs találmányi jellege az egyszerű méret-, alak- és anyagváltoztatásoknak, továbbá az egyszerű átviteleknek egyik műszaki területről a másikra. Ha azonban nem egyszerű változtatásokkal vagy átvitelekkel állunk szemben, s ezek ennélfogva nem tartoznak az átlagos szakember kötelező szakmai tudásához, vagyis nem nevezhetők szokásosnak, úgy adott esetben képezhetnek találmányt. Például egy lakk-készítményben a 37
