Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

I. Találmányok, szabadalmak a kapitalizmusban és a szocializmusban

és a szabadalmi jogon kívül fekvő — de témánk szempontjából elsőrendű fontosságú jogszabályok.

Az iparűzés joga (amely természetesen magában foglalja a szabadalmak iparszerű előállítására, forgalomba hozatalára vonatkozó jogot is) az állami vállalatokat a szocialista országokban elvileg ugyanúgy megilleti, mint a kapitalista országokban a magánvállalatokat. Figyelemre méltó különbséget e kérdésben csupán az jelent, hogy a tervgazdálkodás szabályai következtében a vállalatok az állam által meghatározott termelési feladataik (profiljuk) körét meghaladó szabadalmakat iparszerűleg általában nem állíthatnak elő.

Lényeges különbség mutatkozik ezzel szemben kapitalista és szocialista viszonyok között a magánszemélyek tulajdonában álló szabadalmak iparszerű megvalósítása kérdésében. A szocialista országokban iparvállalatok, kereskedelmi vállalatok nem lehetnek magánszemélyek kezében és magánszemélyek ilyen vállalatokat nem is létesíthetnek. Ezért a szocialista országokban a magánszemélyek számára a szabadalom biztosította jog valójában a hasznosítás lehetőségét jelenti. A magánszemélyek gyakorlatilag az állami vállalatoknál és szövetkezeteknél történő megvalósítás formájában hasznosítják szabadalmaikat. (Elvileg lehetőség van ugyan arra, hogy a feltaláló találmányának megvalósítására iparengedélyt kapjon, ilyen kérelmek azonban mind ritkábban fordulnak elő.)

A szovjet B. Sz. Antimonov (187. old.) és a német Günter Becker (Erfindungs und Vorschlagswesen, 1958. 158. old.) a szabadalmak iparszerű előállításának kérdésével kapcsolatosan azt mondják, hogy szocialista viszonyok között a magántulajdonban levő szabadalmak iparszerű előállítására a szabadalom tulajdonosának gyakorlati lehetősége tulajdonképpen csak a kisipari műhelyekben

24