Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)
I. Találmányok, szabadalmak a kapitalizmusban és a szocializmusban
volna. Minthogy azonban mind a Szovjetunióban, mind a Német Demokratikus Köztársaságban a kisipari műhelyek népgazdasági jelentősége elenyésző, a szabadalmak hasznosításának ez a klasszikus módja a szocialista országokban a gyakorlatban elhanyagolható tényező. A szocialista országokban természetesen a külföldi szabadalomtulajdonosok is ugyanilyen feltételek mellett hasznosíthatják szabadalmaikat, vagyis az állami vállalatokkal és szövetkezetekkel kötött licenciaszerződések útján. A szocialista szabadalmi jognak a burzsoá szabadalmi joggal való összehasonlítása után a kétfajta szabadalmi jog közötti tartalmi különbségeknek más oldalról való megvilágítása érdekében emlékezzünk meg végül még a két rendszer eltérő tulajdoni viszonyairól, a szabadalmi jog tükrében. A kapitalista országokban a szabadalmak döntő többsége magántulajdonban (magánkézben levő vállalatok tulajdonában) áll és csak kis része képez állami tulajdont. — A szocialista országokban ezzel szemben a megvalósított, hasznosított találmányokra engedélyezett szabadalmak döntő többsége állami tulajdonban áll. Az államosítási jogszabályok ugyanis valamennyi szocialista országban kiterjedtek az államosított vállalat által használt szabadalmakra. Az államosítást követő időkben született találmányok pedig döntő többségükben mint az állami vállalatok alkalmazottainak találmányai jönnek létre. Ezért ezek tekintetében az állami és szövetkezeti tulajdonban álló vagyontárgyakra vonatkozó különleges tulajdonjogi szabályok: a társadalmi tulajdonra vonatkozó szabályok irányadók. A társadalmi vagyont képező szabadalmak felhasználása tekintetében is irányadó társadalmi tulajdon kezelésére vonatkozó szabályok egyrészt a felhasználás terén jelentkező mulasztásokkal szemben szigorítják a felelős25
