Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1963)

VII. Szabadalmaztatási eljárás Magyarországon és külföldön

sem lehet elhagyni anélkül, hogy a kitűzött műszaki hatás el ne maradjon.

E kérdés kapcsán még egyszer vissza kell térnünk az igénypontok fogalmazására. Az igénypontok biztosítják a találmány tárgyának oltalmát. A jól megfogalmazott igényponból ezért egyetlen felsorolt jellemzőt sem lehet elhagyni. E körülmény főként az első igénypont fogalmazásánál fontos.

Világítsuk meg ezt egy példával:

Tegyük fel, hogy egy találmány első igénypontja a tárgyi kör adatain kívül — amelyek szintén a meghatározásba tartoznak — a jellemző részben öt jellemzőt sorol fel és valóban mind az öt jellemzőre szükség van. Az ötödik jellemző, amely kimondja, hogy a berendezés egyik része a másikhoz van rögzítve, ezen túlmenően — mégpedig teljesen feleslegesen — a rögzítés meghatározott módját is előírja (például csavaros rögzítés). Ha ebben az esetben valaki teljes egészében megvalósítja az igénypont négy jellemzőjét, de ötödik jellemzőként nem csavaros rögzítést, hanem például ragasztást vagy ékelt rögzítést alkalmaz, nem bitorolja a szabadalmat. A magyar szabadalmi joggyakorlat szerint csak az igénypont valamennyi jellemzőjének együttes megvalósítása jelenti a szabadalom tárgyának megvalósítását (a példa szerinti esetben a szabadalom bitorlását).

A fentiekben a szabadalom megkerülésének legkezdetlegesebb módját mutattuk be. Nyilvánvaló, hogy — különösen kapitalista viszonylatban — az üzleti verseny' során igyekeznek a fontos szerkezeteket vagy eljárásokat tartalmazó szabadalmakat megkerülni. Ezért a túl szűkén fogalmazott igénypontok olyan korlátozást jelentenek, amelyet könnyen meg lehet kerülni, más hasonló, a megkerült szabadalom által nem védett jellemzők alkalmazásával.

Kerülni kell a találmány oltalmi körének felesleges módon történő tág fogalmazását is. Ez hasonló súlyos

120