Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
IV. Szabadalmaztatható és a szabadalmaztatás köréből kizárt találmányok
A leggyakoribb eset az, hogy a találmány újdonságát közzétett nyomtatványok (vagy sokszorosítások) rontják le. Az Sztv. 3. §-a a nyomtatványoknál azt a követelményt állítja az újdonságrontás feltételéül, hogy a nyomtatványból a találmány annyira váljék ismertté, hogy az szakértők által használható legyen. E meghatározást a korábbi — 1948 előtti — magyar joggyakorlat lényegesen „konzervatívabban” értelmezte, ugyanis a nyomtatványokban levő utalásokat, kissé általánosabb megállapításokat nem tekintette újdonságrontóaknak. Az újdonságrontáshoz szükséges volt az is, hogy a hivatkozott korábbi nyomtatvány elég alaposan és pontosan leírja a találmány tárgyát. A bejelentések újdonságát hivatalból vizsgálják. Ennek során pedig az OTH gyakran nem vizsgálja különösebben a találmány ismertségi fokát, hanem megelégszik annak megállapításával, hogy az egyáltalán ismertté vált-e. Ha ezt megállapítja, akkor a bejelentést újdonság hiánya miatt elutasítja, az általános utalásokat pedig gyakran már ismertté válásnak tekinti. E gyakorlattal nem tudunk egyetérteni. Nézetünk szerint ugyanis a gyakorlat révén az OTH az újdonságrontó nyomtatványokat sok esetben túlságosan szigorúan ítéli meg, ellentétben a korábbi, inkább enyhének mondható joggyakorlattal. Nézetünk szerint megnyugtatóbb joggyakorlat kialakulását segítené elő a Budapesti Fővárosi Bíróság újabb gyakorlatában kifejezésre jutó koncepció elterjedése (Függelék 32. és 33. sz. jogeset). A hivatalból újdonságvizsgálatot folytató uniós országok közül még a magyar joggyakorlatnál is szigorúbb a nyomtatványok újdonságrontó jellegének megítélése kérdésében a holland, a svéd, s gyakran a nyugatnémet gyakorlat is. Általában enyhébb az osztrák és az angol. A holland gyakorlat nemegyszer más iparágakból vett példák alapján is kedvezőtlen következtetéseket von le a szabadalmi bejelentés újdonságára nézve. Hasonlóképpen — véleményünk szerint ugyancsak — helytelen az a hazai gyakorlat, hogy vegyi eljárások esetében az OTH szakmai kézikönyveknek az egyes műveleti elemekre vonatkozó általános jellegű utalásait hozza fel az eljárás ismertségének bizonyítására, anélkül azonban, hogy a szabadalmaztatni kívánt eljárás teljes egészének ismert voltát megközelítően is bizonyítani lehetne. Pokol Barnáné: „Vegyipari tárgyú találmányi bejelentések el5.9
