Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
II. A találmány
de a legtöbb külföldi szabadalmi törvényből is hiányzik és csupán a szabadalmaztatható találmányok mibenléte nyert jogszabályi meghatározást. Ez esetben azonban a társadalmi ismertség már elkerülhetetlenül szerepel a meghatározásban. A hatályos magyar jog [Ur. 25. § (1) bek.] a következőképpen határozza meg a találmány fogalmát: „A jelen rendelet alkalmazása szempontjából találmánynak kell tekinteni valamely feladat új, haladást jelentő és a gyakorlatban hasznosítható műszaki megoldását.” A Szovjetunió Minisztertanácsának 1959. április 24-i rendeletének 3. §-a szerint pedig: „Találmánynak tekintendő a népgazdaság, a kultúra, az egészségvédelem és a honvédelem bármely területén egy műszaki feladat pozitív hatással járó lényegesen új megoldása.” A jogszabályalkotó által felállított mindkét fogalommeghatározás azonban csak a találmányok egyik csoportjára, a szabadalmaztatható, illetve szerzői tanúsítványos találmányokra vonatkozik. A magyar jogszabály szóhasználata véleményünk szerint márcsak azért sem szerencsés, mert az Ur. hatálya (találmányi rész) csak a szabadalmi oltalmat nyert találmányokra terjed ki. Helyesebb lett volna ezért — az egységes szóhasználat érdekében — azt megállapítani, hogy a jogszabály hatálya a szabadalmakkal oltalmazott találmányokra terjed ki. Hazai jogi nyelvünkben tehát a találmány kifejezés használata nem egyértelmű, nem mindig fed azonos fogalmakat. Könyvünkben azonban a „találmány” kifejezést — meghatározásunknak megfelelően — tágabb értelemben használjuk (ha az ellenkezőjére utalás nincsen). Ezért a könyv címét alkotó „találmány” szó nem a hivatkozott magyar jogszabály által meghatározott „találmány” fogalmára kíván utalni, hanem általában tágabb értelemben a találmányokra, ahogyan azokat meghatároztuk. Az említett meghatározások értelmében az újítás és a találmány nem azonos kategóriába tartozó fogalmak. Míg ugyanis a találmány a tevékenység jellegét illetően elkülönül más műszaki alkotásoktól, az újításnál nem ez a helyzet. Az újításnál a társadalmi ismertség a meghatározó, így az újítás inkább oltalmi forma, akárcsak a sza32