Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
A mechanizmus formájának változása során elsősorban a szocialista piac szerepének növekedése következtében azonban az állami vállalatok között verseny alakul ki a vevőkért. Ez a verseny nemcsak azonos fajta árukat előállító és forgalmazó állami vállalatok között bontakozik ki, hanem az egymást helyettesítő áruk tekintetében is (színesfémek — műanyag, gumi — műanyag, fa). Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a szabadalom monopolhelyzetet biztosító jellege szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok között is erőteljesen előtérbe léphet. A szabadalmak gazdasági funkcióiról szóló áttekintés után vizsgáljuk meg, hogy mi a szabadalmi jog jelentősége és funkciója szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok között. A magyar Sztv. 8. § (1) bek. szerint „a szabadalom jogos fennállása egész idejére a szabadalom tulajdonosának kizárólagos jogot ad arra, hogy találmánya tárgyát iparszerűleg készíthesse, forgalomba hozhassa és iparszerűleg vagy üzemi berendezésként használhassa”. Az Sztv. által biztosított kizárólagossági jog — amely az áruviszonyokat és az árutermelők versenyét elsődlegesen szem előtt tartó jogi konstrukció — a gazdasági mechanizmus közgazdasági koncepcióinak tükrében különösen alkalmasnak látszik arra, hogy — a feltalálókat találmányok létrehozására ösztönözze, — a kutató és termelő kollektívákat (vállalatok, intézetek) találmányok megvalósítására ösztönözze, — a gazdasági egységek között a verseny kibontakozását elősegítse. A találmányi gondolat olyan különleges áru, amelynek értékét csak a találmány tárgyának értékén keresztül lehet meghatározni. Találmányi gondolatok létrehozására az állam azzal ösztönzi az egyént és a kollektívát (vállalat, intézet), hogy meghatározott időre (15—20 év) abszolút (kizárólagos) árutermelői, illetve áruforgalmi jogot adományoz számára a szabadalmazott találmány tárgyára (ha az iparűzés jogával és anyagi-technikai feltételeivel rendelkezik), illetve biztosítja, hogy a szabadalmazott találmányt ellenszolgáltatás nélkül senki se hasznosíthassa (ha az említett feltételekkel nem rendelkezik). 22