Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe
A szabadalomtulajdonos „jutalma”, anyagi elismerése ilyen körülmények között tehát végső soron a szabadalmazott találmány tárgyának, a találmányi gondolat anyagi hordozójának piaci árában jut kifejezésre, mértékét a piac értékítélete határozza meg. Ha a találmány a népgazdaság szükségleteinek megfelelően valósul meg, akkor mennyiben lehet előnyös az új gazdasági mechanizmus körülményei között az, hogy az állami vállalatok, szövetkezetek vagy magánkisiparosok szabadalomból folyó monopolhelyzetet (kizárólagossági jogot) élvezzenek? E vonatkozásban mindenekelőtt annak tisztázása szükséges, hogy a szabadalom tulajdonosa számára biztosított monopolhelyzet nem eredményezhet-e társadalmi hátrányokat. Népgazdaságunk szocialista jellege, a termelési eszközök döntően állami tulajdona, az iparszerű tevékenység folytatása és az árrendszer terén fennálló korlátozások biztosítják, hogy az esetleges szabadalmi monopolhelyzet nem válhat a társadalomra hátrányossá az állami, szövetkezeti iparban és a magánkisiparban. Az állami szektoron belül külön biztosíték az, hogy a szocialista állam mint a legfontosabb találmányok létrehozásához és megvalósításához szükséges anyagi-technikai feltételek tulajdonosa, az új gazdasági mechanizmus körülményei között is rendelkezik az állami vállalatok és kutatóintézetek felett. Az állami vállalatok és kutatóintézetek szabadalmi monopolhelyzetéből eredő hátrányokat ezért — az általános szabadalomjogi eszközök igénybevétele mellett — az állam bármikor kiküszöbölheti a tulajdonosi pozícióból történő szabályozás vagy egyedi beavatkozás útján. A szabadalom jogi konstrukciója tehát magában rejti a monopoljog mellett a monopoljog nélküli oltalmi forma lehetőségét is. Az állami szektoron belül esetleg létrejövő monopoljog nélküli szabadalom kizáró, kirekesztő hatálya csak más tulajdonformák irányában érvényesül (ami természetesen nem zárja ki a licenciaforgalmat a különböző gazdasági szektorok között), az állami vállalatok egymás közötti viszonyában csak az a rendeltetése, hogy közvetítse a találmányok átadását ellenérték fejében. Ebben az esetben tehát az állami vállalatok ellenérték fizetése esetén a tulajdonos engedélye nélkül (pontosabban: jogszabályi engedély alapján) valósíthatják 23