Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
XI. A know-how
Az a megállapítás, miszerint a know-how titkos, nem egészen helyes, helyesebb negatívan meghatározni: nincsen közzétéve, nem került nyilvánosságra. Egyes know-how-k ugyanis viszonylag széles körben ismertek, mert vagy az eredeti szerző adta azokat másoknak tovább, vagy az eredeti szerzőtől függetlenül azt többen is kidolgozták. Mégis belső jellemzője az, hogy valamelyest „titok” jellege van, mert szerzője azokat, akiknek továbbadja, titoktartásra kötelezi. A know-how jelentkezhet a lajstromozható vagy lajstromozott szellemi alkotásokkal kombinálva azok részeként, vagy kiegészítőjeként is. így pl. lehet a szabadalomhoz kapcsolódó, de abban le nem írt részletmegoldás vagy szabadalmaztatható, de mégsem szabadalmazott műszaki megoldás, végül nem szabadalmaztatható találmány (pl. a törvény az adott megoldás szabadalmaztathatóságát kizárja, vagy pedig nincs találmányi jellege vagy találmányi színvonala), be nem jelentett minta vagy olyan használati minta, amely nem oltalmazható (pl. mert működési jellemzői vannak) stb. Egyes szerzők (pl. S. Ladas : La protection légale du „know-how”. La Propriété Industrielle: 1964. 222—231. old.) az ilyen típusú knowr-how-ra helyezik a fő súlyt, pedig a skála sokkal szélesebb. Nézetünk szerint a gyakorlatban a műszaki adatok, tudás, gyakorlat stb. összességéből álló know-how értékesebb, noha nem kapcsolódik egyéb szellemi alkotásokhoz (ti. lajstromozhatókhoz). Ezzel kapcsolatban arra is rá kell mutatnunk, hogy míg a szabadalmazott találmányok nagyobb része a gyakorlatban nem valósul meg, vagyis ún. „papírszabadalom” marad (erről részletesebben lásd XII. Fej. 1. pont), addig a know-how maga az élő gyakorlat. Ezért a know-howf általában többet ér, mint az olyan szabadalom által biztosított puszta kizárólagossági jog, amely mögött nem áll kellő mélységű gyakorlati eredmény. A know-how esetében ugyanis az érték mindig az a több éves tapasztalat, amelynek felhasználásával a gyakorlatban valamit meg lehet valósítani. A gazdasági érték tehát mindig az a megtakarított fejlesztési munka, tényleges kísérletezési, anyagi megtakarítás, amellyel korszerűt, esetleg jobbat lehet gazdaságosan gyártani. Különös jelentőségű a know-how akkor, ha egészen új termék 22.
