Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)

XI. A know-how

szellemi alkotásnak e fajtáját a törvény, a tételes jog a legtöbb országban nem körvonalazza.

A know-how mibenlétének megismerése érdekében vizsgáljuk meg mindenekelőtt e szellemi alkotások megjelenési formáit.

A know-how alapvetően két csoportra oszlik: a maradandóan rögzített, valamint a nem rögzített know-how-ra.

Maradandóan rögzített know-how (ez a gyakoribb) pl.:

— műszaki leírások, receptek,

— rajzok, tervek,

— gyártási leírások,

— folyamatábrák,

— műszaki specifikációk, adatlapok, anyagjegyzékek,

— kékpauzák,

— műszaki modellek,

— műszaki számítások,

— gyártási és műszaki előírások kézikönyvei (pl. ún. gépkönyv üzemeltetési és karbantartási utasításokkal),

— gyártási vagy termék ellenőrzési leírások stb.

A maradandóan nem rögzített know-how pl.:

— üzemek látogatása során szerzett tapasztalatok,

— műszaki megbeszélések, tapasztalatcsere,

— üzemi tudás, gyakorlat, ismeret.

E megjelenési formák csak a know-how külső jellemzőit nyújtják, mibenlétének megállapításához szükséges a belső jellegzetességek feltárása is.

Legfontosabb belső jellegzetessége: olyan műszaki ismeretekre vonatkozik, amelyek nincsenek közzétéve. Mihelyt ugyanis azokat közzéteszik vagy nyilvánosságra kerülnek, a know-how-ra vonatkozólag támasztható jog megszűnik, s a társadalom válik jogosítottá. Kivétel az, amikor a nyilvánosságra hozatal szabadalom vagy használati minta formájában megy végbe. Ez esetben is megszűnik azonban a know-how-ra vonatkozólag támasztott jog, s annak helyébe a szabadalomból vagy használati mintából fakadó jog lép. Ennek jogosítottja pedig a szabadalom vagy más oltalom fennállása idejére már nem a társadalom, hanem a szabadalom vagy használati minta tulajdonosa lesz.

222