Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
XI. A know-how
XL A know-how 1. A KNOW-HOW MIBENLÉTE A know-how („tudni hogyan”) összefoglaló megjelölés a legkülönfélébb, elsősorban műszaki, termelési rendeltetésű szellemi alkotásokra, de kereskedelmi, pénzügyi, gazdasági rendeltetésűekreis. így pl. nemcsak titkos gyártási eljárás, de különleges szaktudás is lehet, pl. miként kell egy vállalatot bizonyos célra megszervezni, vagy milyen műfogásokkal lehet egy kereskedelmi vagy pénzügyi ügylet lebonyolítása során eljárni. E könyv célja a műszaki alkotások tárgyalása, ezért a gazdasági, kereskedelmi stb., tehát a nem-ipari know-how-t e helyütt ügyeimen kívül hagyjuk. A know-how-ra megfelelő magyar szakkifejezés ez idő szerint még nincsen, ezért azt idegen (de meglehetősen találó) nevén fogjuk említeni. Az ipari know-how, mint ezt korábban már említettük (II. Fej. 1. pont), összefoglaló kifejezés a nem lajstromozott műszaki jellegű alkotásokra, éspedig függetlenül attól, hogy a szóban forgó alkotás egyébként valamilyen hatósági nyilvántartásra (lajstromozásra) alkalmas volna-e, tehát éppen úgy a szellemi alkotások birodalmához tartozik, mint a szabadalom, használati minta, ipari minta, védjegy stb. A know-how lajstromozásának kérdését jogszabály nem rendezi, ezért mibenléte nincs is közelebbről meghatározva. A törvény ugyanis általában csak azokat a szellemi alkotásokat határozza meg, amelyek oltalmát állami aktussal biztosítja. Amikor tehát knowhowT-ról beszélünk, számot kell vetnünk azzal a ténnyel, hogy a 221
