Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
VIII. Szabadalmi perek
nézve (Függelék 74., 75., 76., 77. sz. jogeset). Ilyen esetben a rendes bíróság ítéletének alapjául gyakorlatilag a BFB végzése szolgál, a rendes bíróság tevékenysége a feltalálói díj vagy kártérítés összegszerűségének megállapítására szorítkozik. A szabadalom terjedelmének megállapítása iránti per (illetve peren kívüli bírói eljárás) során a bíróság feladata tulajdonképpen az igénypontok értelmezése és az eldöntendő kérdés túlnyomórészt nem jogi, hanem műszaki. A szabadalom terjedelmének megállapítása, az oltalmi kör meghatározása során a bíróság az igénypontokból (lásd VII. Fej. 3. pont) indul ki. Az igénypontok elsődlegességét a jogszabály kifejezetten megállapítja, amikor azt mondja, hogy „az igénypontok felsorolásának hiányait a leírás egyéb részei nem pótolhatják” (Sztv. 32. § 2. pont). Olyan elemek tehát, amelyek csupán a találmányi leírásban szerepelnek, az igénypontokban azonban nem, az oltalmi kör meghatározása szempontjából figyelmen kívül maradnak. Az igénypontok értelmezése alkalmával a bíróság a joggyakorlatban általánosan használatos értelmezési szabályokat, nevezetesen a nyelvtani, valamint a logikai értelmezés szabályait alkalmazza. A nyelvtani értelmezés az igénypontok szövegének szóhangzatából indul ki, feladata az igénypontok szövege nyelvtani értelmének felderítése. A nyelvtani értelmezés elengedhetetlen az igénypontok helyes magyarázatához. Ennek során a jogalkalmazó abból indul ki, hogy a szövegben használt szavakat és mondatokat a műszaki nyelvben általánosan elfogadott értelemben kell venni. Ezért fontos segédeszközt jelenthetnek a műszaki enciklopédiák, lexikonok stb., amelyek gyakran olyan szavak, fogalmak magyarázatát tartalmazzák, amelyeknek használata nem teljesen egyértelmű. A logikai értelmezés az igénypontok szövegét a formális logika törvényeinek segítségével magyarázza. A logika több évezredes fejlődése során a logikai értelmezésnek számos módszere, axiómája alakult ki. Ilyen módszer például „az ellenkezőből való következtetés” (argumentum a contrario), amely szerint az igénypont egy adott oltalmi kört lezár, ezért az adott oltalmi körhöz bár közelálló, de alá nem eső műszaki megoldásra az oltalom nem terjed ki. A 166