Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Budapest, 1967)
VIII. Szabadalmi perek
másik szokásos logikai módszer a „többől a kevesebbre és a kevesebből a többre” (a maiori ad minus, a minori ad maius) következtetés. Ez utóbbi szerint, ha például az oltalmi kör szélesebb, s a gyakorlatban felmerült műszaki megoldás a szélesebben megvont műszaki tényállás egy része, akkor rendszerint abból indulunk ki, hogy ami az egészre, a többre áll, az áll annak részére, a kevesebbre is. A gyakorlatban ezt úgy szokták kifejezni, hogy „a többen benne van a kevesebb”. A joggyakorlatban használatos általános értelmezési szabályok alkalmazása során különös szabályként kell figyelembe venni a kiterjesztő értelmezés tilalmának szabályát, amelyet a magyar jog a következőképpen fogalmaz meg: „a szabadalmazott találmány mibenlétének megítélésére kizárólag a szabadalmi levéltárban letett találmányi leírás vehető alapul; ennélfogva nem vehető tekintetbe semminemű utólagos, ama leírásba nem foglalt értelmezés” [Sztv. 50. § (2) bek.]. A szabadalmi leírásba (rajzokba) és igénypontokba foglaltakat tehát utólag kiterjesztőleg magyarázni nem lehet. E rendelkezés a jogbiztonságot szolgálja, hiszen harmadik jóhiszemű személyek, akik a találmányhoz hasonló műszaki megoldást valósítanak meg, ezt az igénypontok és a szabadalmi leírás által védett megoldásra figyelemmel teszik. Az Sztv. 50. § (2) bek. idézett rendelkezéséből olyan utalás olvasható ki, hogy — az oltalmi kör meghatározása szempontjából elsődleges igénypont szöveg mellett — az értelmezés során a találmányi leírásnak is juthat bizonyos szerep az igénypontok mellett. Ez azonban az Sztv. 32. § 2. pontjából következőleg csak alárendelt, kisegítő természetű lehet. A leírás az igénypontban szereplő esetleges vitás kifejezés értelmezéséhez járulhat hozzá, vagy oly értelemben használható fel az igénypont értelmezésénél, amint azt a Függelék 75. sz. jogesete szemlélteti. A vita tárgya ez esetben az volt, hogy kiterjed-e a szabadalom hatálya valamely berendezés tartozékok nélküli gyártására. A határozat a döntésnél a leírást is figyelembe vette („Sem a leírás sem az igénypont nem tesz említést. ..” mondja az indokolás). Adott esetben tehát a jogalkalmazó az értelmezés segédeszközeként a leírást is figyelembe veszi. A szabadalom terjedelmének megállapítása során egyik sarkala-167
