Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

ínény számításának módjában stb. nem tudnak megállapodni, leghelyesebb, ha az újítási ügyekben, gazdasági számításokban, tervezésben járatos szakembert v>agy szakembereket választanak. Ezeknek elfogulatlan döntésében azután bízvást megnyugodhatnak.

A választott személy vagy bizottság döntése egyébként a felekre kötelező. A határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Nem valószínű, de előfordulhat, hogy a felek egyike vagy másika a döntés ellenére még sem akarja a szerződést megkötni.

Ha a vonakodó fél a megvalósításra hivatott szerv, az újító kötelezheti a rendes bíróság útján a szerződés megkötésére. Ha viszont az újító vonakodik a szerződést megkötni, a megvalósító szerv az újítást minden további nélkül gyakorlatba veheti, mert a választott személy vagy bizottság határozatának a hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírói határozatnak. Ilyen esetben a szerződés — a választott személy vagy bizottság határozatában meghatározott feltételekkel — megkötöttnek tekintendő, az újító pedig csak ezen az alapon érvényesítheti igényeit, bírósághoz csak akkor fordulhat, ha a szerv nem teljesíti a szerződést pótló határozatban foglalt kötelezettségeit. Ebben az esetben tehát nincs szükség a R. 14. § (3) bekezdésében biztosított miniszteri igénybevételre. — A szerv csak akkor kénytelen a bírósághoz fordulni, ha az újító közreműködésére szükség van az újítás kísérletezésénél vagy megvalósításánál. Ilyenkor a bíróságnak kell köteleznie az újítót — megfelelő szankciókkal — a közreműködésre.

Végül még meg kell jegyezni, hogy a felek a választott személy vagy bizottság eljárása során meg is egyezhetnek. Ennek a megegyezésnek olyan a hatálya, mint a választott személy vagy bizottság döntésének.

Előfordulhat az az eset is — reméljük azonban, hogy ritkán —, amikor az eljárásban, vagy vitás kérdést eldöntő személy (bizottság összetétele) 'tekintetében nem egyeznek meg a felek. Ilyen esetben a vállalat (állami szerv) az újítást gyakorlatba nem veheti, illetőleg a kísérletezést meg nem kezdheti. — A R. ezen bekezdése egy kivételt mégis tesz. Kimondja, hogy amennyiben a véleményeltérés csupán a munkaköri kötelesség kérdésében merül fel, a javaslatot gyakorlatba lehet venni, de a megvalósító szerv a véleményeltérés felmerülésétől számított 15 napon belül a felettes szervhez köteles fordulni, az újító pedig szintén a felettes szervhez fordulhat a munkaköri kötelesség tisztázása céljából. A jogalkotó ebben a kérdésben abból az elgondolásból indult ki, hogy a felettes szerv tudja a legjobban mi az egyes dolgozók munkaköri kötelessége, ezen felül a felettes szerv teljesen pártatlanul dönthet, mégpedig végérvényesen, mert döntésével szemben polgári peres útra menni nem lehet, vagyis a határozatot nem lehet a bíróság előtt megtámadni.

Felmerül a kérdés, hogy miért kezdhet a kísérletbe vagy a megvalósításba a vállalat, ha a munkaköri kötelesség kérdése még tisztázatlan? Egyszerű a felelet: akár megállapítja a felettes szerv a munkaköri kötelességet, akár nem, az újítás megvalósításra kerül-96