Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
mértékben munkaköri kötelessége volt az újítási javaslat megtétele, akkor újítási díjat ugyan nem kap, de az újítás megvalósítható. Ha pedig nincs munkaköri kötelesség, akkor az egyéb tekintetben tisztázott feltételekkel a szerződés megköthető. Mindkét esetben felesleges tehát várni a felettes szerv döntésére, a munkát azonnal meg lehet kezdeni A R. 14. § (3) bekezdése a népgazdaság érdekeinek megóvásáról, illetőleg biztosításáról rendelkezik. Előfordulhatnak ugyanis esetek, amikor az újítóval nem lehet szerződést kötni, pl mert olyan követeléseket támaszt, amelyek törvényellenesek vagy nem állanak arányban az újítás jelentőségével vagy népgazdasági eredményével, viszont az újítás megvalósításához fontos népgazdasági érdekek fűződnek. Ilyenkor a miniszter elrendelheti az újítás igénybevételét, melynek birtokában a vállalat (állami szerv) jogosult az újítást gyakorlatba venni. A jogalkotó széleskörű szabad rendelkezési jogot biztosított az újítónak javaslata megvalósítása .tekintetében. Addig azonban nem mehetett el, hogy ezt a jogát a népgazdaság érdekei ellenére is gyakorolja. Minden ország jogrendszere elismeri és biztosítja az állam kisajátítási, igénybevételi jogát fontos állami- vagy közérdekből. Jelen esetben is csupán erről van szó és teljesen helytelen lenne azt hinni, hogy ez az újító jogait csorbítja vagy illuzoriussá teszi, hiszen nem minden újítást lehet megállapodás hiányában igénybevenni, hanem csak olyant, amelynek megvalósításához fontos népgazdasági érdekek fűződnek. — Gondoljunk például olyan esetre, amikor az újítás révén nagymennyiségű szén, villamosenergia vagy egyéb hiányanyag takarítható meg és az újító a megvalósítást elfogadhatatlan feltételekhez köti. — Teljesen indokolatlan lenne emiatt lemondani az újítás megvalósításáról és a népgazdaságot megfosztani a szocialista fejlesztés ily jelentős eszközétől. Az igénybevétel azonban nem ingyenes, az újítás valóságos ellenértékét az újító megkapja. Az említett (3) bekezdés második része kimondja, hogy a megfelelő ellenérték megállapítását a megvalósító szervnek az igénybevételtől számított 15 napon belül a bíróságtól keresettel kell kérnie. A továbbiakban az újítónak is biztosítja azt a jogát, 'hogy az ellenérték megállapítása kérdésében ő is a bírósághoz fordulhasson. — A bíróság az összes körülmények mérlegelésével fogja megállapítani a megfelelő ellenértéket és így az újító semmi károsodást nem szenved. A fentiekben tárgyalt esetekben ugyancsak szükséges, hogy a megvalósító szerv az újítást elfogadja, tehát a R. 6. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti határozatát meghozza. Ennek hiányában a vita fel sem merülhet. A R. 14. ß (4) bekezdése teljes védelmet biztosít az újítónak a vállalat esetleges önkényeskedése ellen. Kimondja, hogy ha az újító és a megvalósító szerv között a megvalósításra vonatkozóan szerződés nem jött létre, de a megvalósító szerv később a javaslat tárgyát gyakorlatba veszi anélkül, hogy az igénybevételre vonat-7 Kézikönyv — 14/27 S 07
