Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
ződéses kötelességeit, a szerződés ezáltal érvényessé nem válik. Vegyünk néhány esetet az újítások tárgyköréből. A R. 8. § (6) bek. c) pontja szerint nem lehet szerződést kötni olyan újítási javaslat kísérletére vagy megvalósítására s ennek folytán nem lehet díjazásban részesíteni azt az újítási javaslatot, amely minőségromlással jár, kivéve, ha a miniszter a megvalósításra engedélyt ad. Ha tehát a vállalat és az újító a miniszter engedélye nélkül ilyen javaslat megvalósítására szerződést köt, az semmis. A vállalatot megvalósítás esetén a felettes szerv felelősségre vonhatja, az újítótól pedig az újítási díjat visszakövetelheti. Jelen esetben az újító jóhiszeműséggel nem védekezhet, mert a jogszabály nem ismerése nem menti fel őt annak megtartása alól. Ha a miniszter utóbb az engedélyt megadja, a szerződés joghatályossá és a teljesítés érvényessé válik. Hasonló a helyzet, ha a vállalat a 25 000 forintot előreláthatólag meghaladó díjazást kikötő szerződéshez a R. 11. § (6) bek. ellenére nem kéri ki a közvetlen felettes szerv jóváhagyását. Ebben az esetben azonban csak a 25 000 forinton felüli díj tekintetében semmis a szerződés. Utólagos jóváhagyás esetén természetesen érvényessé válik a 25 000 forinton felüli díjazásra vonatkozó megállapodás is. A fent említett esetekben előfordulhat, hogy a vállalat az újítást megvalósította, de a kikötött újítási díjat nem fizeti, vagy .azért mert maga rájött, hogy a szerződés törvényes tilalomba ütközik vagy azért, mert a felettes szerv azt észlelte és a teljesítéstől a vállalatot eltiltotta. Felmerül a kérdés, hogy az újító fordulhat-e a bírósághoz követelése érdekében. Az első esetben semmiképpen nincs kereseti joga, mert a szerződés teljes egészében semmis, a második esetben azonban 25 000 forintig követelheti díjának kifizetését, mert a szerződés csak az ezt meghaladó díjigény tekintetében semmis. A fentiekből kitűnően igen fontos, hogy a szerződés megkötésekor a felek a jogszabály által előírt rendelkezéseket betartsák, mert ezek elmulasztása mindkét félre komoly következményekkel járhat. Más eset az, ha az újítási javaslatot a vállalat elutasította (R. 6. § (2) bek. c) pont és (3) bek.) és utóbb megvalósítja anélkül, hogy korábbi álláspontját megváltoztatta és az újítóval szerződést kötött volna. Ilyenkor az újítónak igénye van az újítási díjra és igényét a R. 14. § (2) bek. alapján a bíróság előtt érvényesítheti. Ezen rövid kitérő után nézzük a 14. § további rendelkezéseit. A R. 14. § (2) bekezdése azoknak a vitás kérdéseknek a megoldásáról rendelkezik, amelyek az újító és a megvalósító szerv között szerződéskötés előtt merülnek fel. Ez a bekezdés (az (1) bekezdésben foglaltaknál) még jobban kidomborítja azt, hogy az újító és a vállalat egyenrangú felek a szerződés megkötésénél. Mint említettük, minden szerződésben, így az újítások kísérletezésére és megvalósítására vonatkozó szerződésben is a felek egyező akaratának kell kifejezésre jutni. Ez nem megy mindig simán. A szerződő felek között természetesen olyan véleményeltérések is merülhetnek fel, amelyeket egymás között nem tudnak megszüntetni. Miután mindkét 94
