Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

következtében -kikerülnek áz államigazgatás köréből és részben választott személy vagy bizottság (szerződéskötés előtt), részben a polgári bíróság (szerződéskötés után) elé kerülnek éppen úgy, mint minden más kötelmi jogvita, amelyben az egyik fél magánszemély.

A R. 14. § (1) bekezdése a fentieknek megfelelően egyértelműen kimondja, hogy a kísérletezésre vagy megvalósításra vonatkozó szerződés megkötése után az újító és a megvalósító szerv között felmerülő viták polgári peres útra tartoznak.

A R. különböző §-ainál tárgyaljuk, ezért itt csak összefoglalóan említjük meg, hogy a polgári bírósághoz fordulhat a R. 2. § (3) bekezdése alapján szerzőségi vita esetén az az érdekelt, aki a javaslatot elfogadó vállalat vezetőjének ebben a kérdésben hozott döntését sérelmesnek tartja. Ugyancsak polgári peres útra tartozik a R. 26. §-a alapján az elsőbbségi jog gyakorlása körül a munkáltató és a feltaláló közötti vita, továbbá a R. 25. §-a alapján a szolgálati találmány szerzőjét megillető kártalanítás összegének megállapítása. A teljesség kedvéért itt említjük meg azt is, hogy a R. az illetékes döntőbizottságok elé is utal bizonyos vitás kérdéseket (R. 12. § (3) bek., 16. § (3) bek., 17. § (3) bek.).

Miután tehát a polgári per alapja a szerződés, a minden részletre és lehetőségre kiterjedő, alaposan megfontolt szerződések elejét veszik a vitáknak. Ezért rendkívül fontos, hogy akár a kísérleti, akár a megvalósítási szerződésben minden kérdést körültekintően rendezzenek. Ha előreláthatatlan akadályok merülnének fel, ezt az újítóval idejében közölni kell és a határidő módosítására vonatkozóan vele meg kell állapodni. Ennek hiányában az újító joggal fordulhat a bírósághoz. — Helytelenül járna el viszont az az újító, aki a vállalat nehézségeit nem venné figyelembe és az újabb határidőben nem állapodna meg, hanem egyenesen a bírósághoz fordulna. — Természetesen az újítónak is be kell tartania a szerződésben általa vállalt határidőket, kísérletnél, megvalósításban közreműködését stb. nemcsak azért, mert neki is elsőrendű érdeke, hogy az újítás minél előbb megvalósuljon, hanem azért is, mert a kísérlet vagy a megvalósítás elhúzódása a vállalatnak és a népgazdaságnak kárt okozhat és ezért a bíróság az újító anyagi felelősségét is megállapíthatja.

Az összes vitalehetőségeket felsorolni nem lehet. Az élet a legkülönbözőbb kérdéseket vetheti fel, legtöbbjük a felek megegyezésével megoldható. Ezért ezekkel foglalkoznunk nem kell. Tisztázandó viszont, hogy mi történjék olyan esetekben, amikor a felek az újítás kísérletezésére vagy megvalósítására vonatkozó szerződést a R. egyes rendelkezéseinek megsértésével kötik meg.

Abból kell kiindulnunk, hogy a felek szerződési szabadsága csak bizonyos határig terjed. Elsősorban korlátot szabhat a törvény közvetlen vagy közvetett tilalma. A törvényes tilalomba ütköző szerződés — amennyiben a törvény mást nem rendel — semmis. A semmis szerződést úgy kell tekinteni, mintha azt meg sem kötötték volna. Az ilyen szerződés alapján hiába teljesíti mindkét fél a szer-93