Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
sében felmerült vita elbírálása nem tartozik az egyeztető bizottság kizárólagos hatáskörébe, az egyeztető bizottsági eljárás befejezése után e viták érdemi eldöntését a bíróságtól is lehet kérni. 14. §. Újításokkal kapcsolatos viták (1) A kísérletezésre, vagy megvalósításra vonatkozó szerződés megkötése után az újító és a megvalósító szerv között felmerülő viták polgári peres útra tartoznak; szerzőségi (társszerzőségi) vitáknál a 2. § (3) bekezdése szerint kell eljárni. (2) Ha az újító és a megvalósító szerv között akár a kísérletezésre, akár a megvalósításra vonatkozó szerződés megkötése előtt véleményeltérés merül fel, közös megállapodás alapján alávethetik magukat az általuk választott személy vagy bizottság döntésének, amely a felekre kötelező. Ha a felek ilyen eljárásban, illetőleg a vitás kérdést eldöntő személy (bizottság összetétele) tekintetében nem egyeznek meg, a vállalat (állami szerv) az újítást gyakorlatba nem veheti, illetőleg a kísérletezést meg nem kezdheti. Ha azonban a véleményeltérés a munkaköri kötelesség kérdésében merül fel, a javaslatot gyakorlatba lehet venni, de a megvalósító szerv a véleményeltérés felmerülésétől számított 15 napon belül a felettes szervhez köteles fordulni a munkaköri kötelesség tisztázása céljából. E rendelkezés nem érinti az újítónak azt a jogát, hogy ebben a kérdésben ő is a felettes szervhez fordulhasson. (3) A megvalósításra vonatkozó szerződés hiányában fontos népgazdasági érdekből az illetékes miniszter elrendelheti az újítás igénybevételét. Ilyen igénybevétel birtokában a vállalat (állami szerv) jogosult az újítást gyakorlatba venni. A megfelelő ellenérték megállapítását a megvalósító szervnek az igénybevételtől számított 15 napon belül a bíróságtól keresettel kell kérnie. E rendelkezés nem érinti az újítónak azt a jogát, hogy az ellenérték megállapítása kérdésében ő is a bírósághoz fordulhasson. (4) Ha az újító és a megvalósító szerv között a megvalósításra vonatkozóan szerződés nem jött létre, de a megvalósító szerv később a javaslat tárgyát — igénybevételre vonatkozó döntés nélkül — gyakorlatba veszi, az újító részére a jelen rendeletben megállapított keretek között az általa eredetileg kért díjat meg kell fizetni. A korábbi újítási és találmányi rendeletek és így az 53/1955. (VIII. 25.) MT sz. rendelet is széleskörű jogorvoslati lehetőséget biztosított az újítóknak az általuk sérelmesnek vélt határozatok megtámadására. Négy-öt jogorvoslaiti fórumon keresztül vihették az 91
