Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
téklbeft féíleoidül, hogy a díj 200 000 Ft fölé emelkednék a szerződésben megállapított százalékos kulcs alkalmazásával. Noha van miniszteri jóváhagyás, de az nem irányul kifejezetten a 200 000 Ft-ot meghaladó díj fizetésre, a fizetéshez meg kell kérni a miniszter jóváhagyását, ennek hiányában a 200 000 Ft feletti rész nem fizethető ki. 12. §. Üjítási díjfizetési kötelezettség (1) Az újítónak járó díjat az a vállalat (állami szerv) köteles kifizetni, amelynek vezetője az újítóval a megvalósításra vonatkozó szerződést megkötötte. (2) Ha az újítás megvalósítása révén elért népgazdasági eredmény nem az újítási díj kifizetésére kötelezett vállalatnál (állami szervnél) jelentkezik, a szerződő szerv jogosult az újítási díjat arra hárítani, akinek javára az újítást megvalósították. Ha már a megvalósításra vonatkozó szerződés megkötése előtt ismeretes, hogy a népgazdasági eredmény mely vállalatnál (állami szervnél) jelentkezik, a népgazdasági eredmény megállapításába és a szerződés megkötésébe az érintett szervet be kell vonni. Ha csak később állapítható meg, hogy az újítás megvalósítása mely vállalat (állami szerv) javára szolgál, ennek megállapításától számított 15 napon belül kell a szervnek a népgazdasági eredmény megállapításába és a szerződésébe való bevonása iránt intézkedni. Ezek a rendelkezések a megvalósításra vonatkozó szerződésben megállapított fizetési határidőket nem érintik. (3) Az esetleges áthárítási vitákban a döntőbizottságok (központi, minisztériumi, megyei, fővárosi stb. döntőbizottság) határoznak. A hatásköri és eljárási szabályokat a Központi Döntőbizottság elnöke állapítja meg. Világosan és határozottan mondja ki a rendelet, hogy az újító részére járó díjat minden esetben annak a váHalatnak kell kifizetnie, amely megköti a megvalósítási szerződést az újítóval, függetlenül attól, hogy a keletkező eredmény a szerződést kötő vállalatnál jelentkezik-e. Az újító kizárólag a megvalósító vállalattal áll jogviszonyban. A megvalósító vállalat köteles kifizetni az újítási díjat az újító részére akkor is, ha az újítás által keletkező népgazdasági eredmény végeredményben nem nála, hanem másutt, más vállalatnál mutatkozik. Általában a megvalósító vállalat köt megvalósítási szerződést az újítóval akkor is, ha az eredményt más vállalat, szerv élvezi. Példának vegyünk egy esetet. Vasipari vállalat fémdobozokat gyárt konzervgyár részére. Megállapodásuk szerint a tényleges költségeket számlázzák. Üjító javaslata alapján a gyártás egyszerűbbé válik, munkaerő és anyagmegtakarítás keletkezik. A számlázás 80
