Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
tőleg technológiai műveletet a szokástól eltérő, magas teljesítményt nyújtó módon oldanak meg, vagy olyan energiaátalakító gépek, amelyek újfajta energiaforrást hasznosítanak, illetőleg az energiaátalakítás hatásfokát jelentősen megnövelik.) (3) Űj választéknak minősülnek az eddig is (gyártott termékek: a) olyan változatai (típusai), amelyek a már forgalomban levő iparcikkektől a termékben foglalt anyag mennyisége vagy minősége, vagy a méretnagyság szerint különböznek; b) a szükséglet ingadozásához, a divathoz, vagy az idényhez igazodó új változatai, amelyeknél a kiviteli forma (pl. fazon, díszítmény) különbözik a már forgalomban levő iparcikkektől; c) olyan változatai (típusai), amelyek a felhasznált anyag (alkatrész, tartozék) változtatása, a gyártástechnológia megváltoztatása, vagy más hasonló ok folytán a korszerűség és a -rendeltetésszerű felhasználhatóság szempontjából különböznek a már forgalomban levő cikkektől. (4) A vas-, fém- és gépipar körébe tartozó termékek esetében a (3) bekezdés a) és c) pontjában említett változatok csak akkor minősülnek új választéknak, ha -az anyagfelhasználás változása, a gyártástechnológia megváltoztatása, vagy más hasonló ok miatt végrehajtott módosítás lényeges szerkezeti (konstrukciós) változtatással nem jár. Választékbővítés csak akkor lehet újítás, ha népgazdasági eredmény kimutatható. Például eddig fel nem használható selejtanyag felhasználásával -készült az új választék. Természetesen előfeltétel, hogy a javaslattétel nem munkaköri kötelessége az újítónak. így új ruhamodellek tervezésével megbízott dolgozó által kidolgozott új választék sem újítás. A legtisztább és legmegfoghatóbb alap az új cikk újítási díjának megállapításánál a gyártási önköltség, amelynek bizonyos százalékában lehet helyesen megállapítani az újítási díj mértékét, figyelembe véve egyúttal a 11. § 1. bek. a) pontjában említett tényezőket is. A vállalati haszon nem szolgálhat az új cikkre vonatkozó díj megállapításának alapjául. A díjat a többletmennyiséggel, illetve a termelt mennyiséggel arányosan kell megállapítani. Ezen rendelkezés indoka az, hogy az új cikk népgazdasági hasznát azzal lehet mérni, milyen szükségletet elégít ki. Ezt a termelt mennyiség, a forgalom fejezi ki legtisztábban. A díj a többletmennyiség, illetve a termelt mennyiség önköltségének legfeljebb 5%-át kitevő összeg lehet, alsó határ megszabva nincsen. A 200 000 forintot meghaladó díj csak az illetékes miniszter jóváhagyása alapján utalható ki. Díjazandó az az újító is, akinek javaslatával minőségjavulás érhető el. A díj mértékét ez esetben két tényező figyelembe vételével kell megállapítani. Az első tényező a minőségi mutató, a második a javított tétel mennyisége. A minőséget az arra illetékes szerv vizsgálja, megállapítja, hogy az újítás révén milyen mértékű az emelkedés. A megítélés megfelelő komoly szakértelmet igényel, például 77
