Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

leges értékével. Hogyan lehet mégis megoldani a kérdést? Először is meg kell vizsgálni, milyen kiemelkedő értékei vannak az újításnak, melyek azok a tényezők, amelyek külön értéket jelentenek a közvetlenül kimutatható népgazdasági eredményen felül. Amenynyiben ezek mutatkoznak túlnyomó részben, akkor az újító díját az összes körülmény mérlegelésével kell megállapítani, figyelembe véve az újítás minden irányú és természetű eredményét.

A fenti példák világossá teszik a 11. § 1. bekezdés a) pontjába foglalt irányelvet: ,,A kulcs végleges nagyságának megállapítása a javaslat műszaki színvonalának a termelés szempontjából való jelentőségének, a népgazdasági eredmény nagyságának, a megadott feladat bonyolultságának, az újító által előzetesen kifejtett tevékenység mértékének, a külkereskedelmi kihatásoknak stb. tényezőknek együttes mérlegelése alapján történik.”

A rendelet külön szabályozza a többtermelést vagy új cikk gyártását eredményező újítások díjazását.

Tisztázni kell elsősorban, mit kell érteni többtermelés, mit új cikk és mit választékbővítés alatt. A „többtermelés” fogalma tiszta. Azt jelenti, hogy egy már gyártott termékből az eddigi ráfordítással a tervezettnél nagyobb mennyiséget állítanak elő. Többtermelés keletkezik például akkor, ha azonos mennyiségű anyagból az eddiginél több árut tudnak előállítani ruha gazdaságosabb szabása révén. Vagy például a szénbányában egy brigád olyan fejtési módszert alkalmaz, amellyel az eddigi átlagteljesítményüket 10%-kal emelték. Ez a tíz százalék a többtermelés.

A 18/1958. (II. 21). számú kormányrendelet meghatározza, hogy mit lehet új iparcikknek és mit új választéknak tekinteni. E rendelet ugyan árkérdéseket szabályoz, de meghatározásai az újítás területén is jól alkalmazhatók. A 2. § (2) bekezdése szerint új iparcikknek minősülnek:

a) azok az új fogyasztási cikkek, amelyek újfajta szükségleteket élesztenek vagy elégítenek ki, tekintet nélkül az első időszakban gyártani tervezett mennyiségre vagy értékre;

b) a vas-, fém- és gépipar körébe tartozó olyan tartós használatú fogyasztási cikkek, amelyek az eddig belföldön termeitektől szerkezetben (konstrukcióban) lényegesen eltérnek; azt, hogy a szerkezeti eltérés lényeges, a termelő felett főfelügyeletet gyakorló minisztérium a Belkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben állapítja meg;

c) az eddig külföldről behozott (importált) cikkek helyettesítését szolgáló termékek, amelyek belföldön először kerülnek sorozatban vagy tömegben előállításra;

d) a termelésben eddig fel nem használt természetes vagy szintetikus eredetű nyers- és alapanyagok;

e) a kizárólag eddig fel nem használt, szintetikus eredetű nyers- és alapanyagokból készült termékek első változata;

f) az olyan termelőeszközök, amelyek az iparág felkészültségére és szakmai sajátosságaira tekintettel újak. (Pl. olyan sorozatgyártású vagy tömegtermelésű új gépek és műszerek, amelyek munka-, ille76