Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

közönség által már jól ismert és megszokott doboz méretét és külalakját változatlanul hagyva úgy szabja a kartonlemezt, hogy egyegy doboznál három négyzetcentiméter anyagot takarít meg. A három négyzet centiméter nem látszik nagy mennyiségnek, nagy számnak, de ha figyelembe vesszük, hogy sok ezer dobozra van szükség és mindegyiknél mutatkozik a megtakarítás, akkor hatalmas mennyiségű, nagy értékű kartonlemez megtakarítást mérhetünk. A gondolat jó volt, a gazdaságosabb szabás létrehozatala szakismeretre mutat. Nincs azonban szükség komolyabb műszaki tudásra, ismeretre, nagyobb munkára, az egyszerű gondolat megvalósítása nem okoz jelentős munkát. Ilyen tömegcikket érintő egyszerű újításoknál célszerű a minimumot megállapítani.

A megvalósítási szerződésben megállapodhatnak-e a szerződő felek úgy a díj százalékának meghatározásánál, hogy bizonyos mértékű eredményig kisebb, az azon felüli eredmény alapján pedig magasabb százalékot fizessenek? Adott esetben ez helyes lehet. Például tömegcikken alkalmaznak újítást, nem túlságosan jelentőst, az újítónak nem kellett hozzá különleges szakismeret, hanem jó meglátás. A díj mértékének megállapításánál megállapodnak abban, hogy az első ötvenezer darabnál a díj a népgazdasági eredménynek három százaléka, az ezt meghaladó mennyiségnek pedig kettő százaléka lesz. Ez elfoghadható, a szerződést így meg lehet kötni. Természetesen nem csak az lehet indokolt, hogy adott esetben az eredmény bizonyos mértékének meghaladása után a százalék csökkenjen, hanem fordítva is. Az újítást is magában foglaló speciális szerszámgépet a hazai szükséglet ellátása mellett külföldre is szállítják, exportálják. Meg lehet állapodni a szerződésben úgy, hogy a hazai ipar részére gyártott gépekre vonatkozóan kisebb, az exportra menő gépeknél pedig magasabb százalékot jelölnek meg.

Külön kiemeli a rendelet, hogy a népgazdasági eredmény 2°/o-a alatti összeg is megállapítható az újítási díj mértékeként az olyan javaslatoknál, amelyek beruházásoknál hoznak megtakarítást. A beruházások gyakran igen jelentős összegűek. Például újítás révén egy gyáregység felépítése szükségtelenné vált, mert azt sokkal kisebb ráfordítással lehetett elhelyezni két meglevő műhelycsarnok berendezésének átcsoportosításával. Az eredmény, a megtakarítás öt és fél millió forint. Ha csak a legalacsonyabb mértékű, tehát a 2 százalékos díjat állapítanák meg. akkor is 110 000 forint járna az újítónak. Ha a javaslat kidolgozása nem kívánt különös műszaki ismeretet, jelentős munkát, indokolt lehet a díjnak két százalékos kulcs alatti megállapítása.

Nézzünk egy másik példát. Rendkívül jelentős műszaki tudással old meg az újító igen nehéz feladatot. A szerződéskötésnél alaposan mérlegelik a várható eredményt. Kitűnik, hogy a számítható, kimutatható népgazdasági eredmény csak hosszú évek múltán fog jelentkezni és ha 10%-ot állapítanak meg a szerződésben az újítás díjaként, akkor is az első évek eredményei alapján csak olyan összegű díj járna, amely távolról sem lenne arányban az újítás tény75