Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
anyagiból készülnek. Másik javaslattevő újítása tágabbkörű, a befogófejeik gyártását megváltoztatja, ezek előállítása könnyebbé válik, ugyanekkor anyagmegtakarítás is keletkezik. A harmadik újító a befogófejeket átalakítja, kevesebb anyagot is használ fel, minőségjavulás is kimutatható és tartóssága növekszik. A három újítás díját nyilván nem azonos százalékban kell megállapítani. Az első javaslattevő újítása nem tartalmaz konstrukciós változtatást, csupán anyagváltozás keletkezik. Az újító által megjelölt anyag a célnak megfelelő, használati értéke eléri az eddig felhasznált anyag értékét, ugyanekkor olcsóbb, a beszerzési ár között lényeges a különbség. Eredmény tehát van, az pontosan kimutatható, az újítás azonban lényegében csak anyagismereten láLapszik, nem olyan jelentőségű, hogy annak alapján indokolt lenne a 6°/o-os középérték alkalmazása. A díj meghatározásánál tehát a 6°/o alá kell menni. A második javaslattevő újítása révén keletkező népgazdasági eredmény jelentősebb, az eredmény kétrétű, anyagmegtakarítás mellett a befogófej előállítása is leegyszerűsödött. Ezek a tények arra mutatnak, hogy az újítás értékes műszaki konstrukció szempontból is. Nem lenne indokolt a díjmeghatározásnál a középértéknél kisebb százalékban megállapítani a díjat. Vizsgáljuk meg azonban azt is, helyes lenne-e esetleg a 6-nál magasabb százalék megállapítása? Megállapíthatjuk, hogy kiemelkedő jelentősége az újításnak nincs. Reális tehát a középérték alkalmazása. A harmadik újító konstrukciós változtatást javasol. Anyagot takarít meg, a tartósságot növeli és az előállítást egyszerűsíti, gyorsítja. A népgazdasági eredmény kiszámítása, megállapítása minden tényezőre vonatkozólag elkészül. Komoly eredmény mutatkozik, ez azonban még nem mutatja az újítás tényleges értékét, műszaki színvonalát. Nem mutatja, hogy a befogófej megtervezése milyen komoly előtanulmányokat igényelt, milyen gonddal kellett megkeresni a legmegfelelőbb tulajdonságokkal bíró anyagot, milyen gondos számításokat kellett végezni, milyen erőhatással kellett számolni. A népgazdasági eredmény számítás mindezt nem mutatja ki, a szakember azonban meg tudja ítélni, milyen érték fekszik az újításban, milyen tényezők mutatják az újítás jelentőségét. A helyes értékeléshez mindezen körülmények alapos vizsgálata, elemzése szükséges. Jelen esetben a többirányú hasznos értéket figyelembevéve, helyes lehet az újítási díjat a népgazdasági eredmény 6°/o-os középérték feletti mértékében megállapítani. Értékelni kell a százalék megállapításánál, hogy milyen jelentős az a műszaki tudás és munka, amelynek alapján sikerült az újítást létrehozni, milyen merész volt az újító javaslatának megteremtésénél, milyen felelősséget vállalt, amikor szakemberek kétkedése, vagy talán ellenkezése dacára végezte kísérleteit, igen sok időt áldozva az újítás helyességének, értékességének bizonyítására. Nézzünk még egy példát. Csokoládés kekszet kartonlemez dobozba csomagolva hoznak forgalomba. Az újító az eddigi, a vevőit
