Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

további részletek nagysága és fizetési határideje tekintetében a felek a megvalósításra vonatkozó szerződésben állapodnak meg azzal a korlátozással, hogy e részletek csak a megvalósítás után az eredmény jelentkezésének arányában folyósíthatok.

(4) Az újítási díj alsó határa 100 Ft.

(5) Ha a felek által kölcsönösen megállapított teljes újítási díj összege a 2000 Ft-ot nem haladja meg, azt a megvalósítás után nyomban teljes összegben ki lehet fizetni. Ebben az esetben az újítónak további díjra (díjkiegészítésre) igénye nincs.

(6) Ha a felek által kölcsönösen megállapított újítási díj összege a 25 000 Ft-ot előreláthatólag meghaladja, a megvalósításra vonatkozó szerződés csak a közvetlen felettes szerv jóváhagyásával válik hatályossá.

(7) Az újítást abban az időpontban kell megvalósítottnak tekinteni, amikor a javasolt megoldást a megvalósítás helyén már üzemszerűen alkalmazzák.

A főszabály az, hogy az újítás megvalósítása révén keletkező népgazdasági eredmény az újítási díj megállapításának alapja.

A számítható, kalkulálható népgazdasági eredményt teremtő újításoknál a rendelet az újítás népgazdasági eredményének százalékában fejezi ki a díj összegét. Ez esetben az alap a megfelelően kielemezett olyan népgazdasági eredményszámítás, amely érthetően, tisztán tárja fel az újítás értékét. Természetesen az újítás minden irányú értékét, külön-külön tételesen kimutatva.

Az előző szakasz magyarázatánál már utaltunk arra, hogy fontos előre látni, milyen népgazdasági eredmény várható az újítástól. Az újító és az újítást megvalósításra elfogadó vállalat általában már az újítás megvalósítása előtt, tehát amikor az eredmény ténylegesen még nem is mutatkozhat, köti meg a megvalósítási szerződést az újítóval. Ha az újítást elfogadni és alkalmazni kívánó vállalatnak a szerződés kötésekor még nincsen módja világosan megítélni, milyen eredmény várható az újítás megvalósításától, akkor azt sem tudja helyesen megállapítani, hogy a népgazdasági eredmény milyen százalékos mértékének megfelelő újítási díj reális, helyes.

Mi a megfelelő mód a díj helyes százalékos mértékének megállapítására? A díj a népgazdasági eredmény 2—10-ig terjedő százalékának megfelelő összegben állapítható meg. A rendelet szerint a középértékből kell kiindulni. A középérték, a kiindulási pont tehát a népgazdasági eredmény 6°Ai-a. Nem olyan egyszerű azonban azt megállapítani, hogy milyen esetben kell eltérni a 6°/o-tól, mikor indokolt a középérték alá menni és mikor szükséges a 6°/o-nál nagyobb mértékű díjat megállapítani. A kérdés megvilágítása érdekében előrebocsátunk néhány példát.

Gépgyárban fúrógépeket készítenek szériában. Egyik újító javasolja, hogy a befogófejek, tokmánvok az általa megjelölt más acél73