Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
gozó más újítást is megvizsgált es ennek alkalmazását nyújtja be tapasztalatcsereként vállalatánál, úgy a tapasztalatcsere díj jár részére. Figyelemreméltó, hogy a közreműködői díjból levonásba kell helyezni a tapasztalatcsere címén kifizetett össszeget. Ennek oka az, hogy a tapasztalatcsere átvitel lényegéiben az újítás megvalósításában való közreműködést jelenti. A tapasztalatcsere díjat az a vállalat köteles fizetni, amely a tapasztalatcsere javaslatot átvette, megvalósította. Ez a díj ennél a vállalatnál csökkenti a közreműködési díj összegét, tehát sohasem 'annál a vállalatnál, amelynél az újítást első ízben megvalósították. A népgazdaságnak természetesen nemcsak a megvalósítás első évében történő tapasztalatcsere az érdeke. Hasznos lehet az újítás a későbbi időszakban, években is. Azt már tisztáztuk, hogy ha az újító nyújtja be tapasztalatcserére javaslatát, bárhova és bármikor, részére teljes mértékű újítási díj jár. Ha azonban az újítást a második vagy további években más személy javaslatára valósítják meg. akikor már megváltozik a helyzet. A javaslattevőt megilleti a tapasztalatcsere díj (20°/n). Az újítót is csak az újítási díj 20%-ának megfelelő összeg illeti meg. Ez a rendelkezés arra ösztönzi az újítót, hogy lehetőleg egy éven belül maga jelentse be javaslatát, célja a jó újítások gyors elterjesztésének előzetesítése. Minden esetben, legyen az újítást tapasztalatcsereként átvivő akár az eredeti újító, akár más személy, az újítást átvevő vállalattal kell szerződést kötnie. Ha tehát az újító javasolta az újítás szerinti eljárás átvételét, akkor a szerződést az újító köti meg, ha azonban nem az újító javaslatára valósítják meg más helyen az újítást, akkor az átvételt javasló személlyel kell szerződnie a vállalatnak. A szerződésről az újítót az őt megillető jogok érvényesítése céljából értesíteni keH. Előfordulhat az az eset, hogy az újítást még az 53/1955 M. T. sz. r. alapján fogadták el „A” vállalatnál. A megvalósítás is megtörtént, az újítást alkalmazzák és az újító díjazása is az 53/1955 M. T. sz. rendeletben meghatározott rendelkezések szerint történik. Az újítási javaslatot benyújtják „B” vállalathoz tapasztalatcsereként. Ha „B” vállalatnál a tapasztalatcsereként kezelt újítást az új rendelet megjelenése, tehát 1957. június 23-a után fogadják el megvalósításra, akkor a javaslatot átvevő „B” vállalatnak már az új rendeletben foglalt szabályok szerint kell kezelnie a hozzá átkerült újítást. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy bármely olyan újítást, melyet az új rendelet megjelenése után fogadtak el tapasztalatcsereként, ugyanúgy kell kezelni, mint ahogy az az új rendelet megjelenése után elfogadott újítások tapasztalatcseréjénél történik. A fenti példa esetében ,.B” vállalatnak, amely az újítást 1957. június 23-a után fogadta el megvalósításra, ugyanúgy szerződést kell kötnie, mintha az újítást az első megvalósítási helyen és az új rendelet szerint kellene kezelni. 61
