Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

Ha történetesen több vállalathoz, szervhez jut el bárki javaslata alapján az újítás az első megvalósulástól számított egy éven belül, úgy valamennyi megvalósító vállalattól, szervtől iár a telies újítási díj az újító részére, a vele ott kötendő megvalósítási szerződésben foglaltaknak megfelelően.

Rendkívül jelentős a rendeletnek az a rendelkezése, amely szerint, ha az újítást az újító javaslata alapján valósítják meg az első megvalósítás után bárhol és bármikor — tehát egy éven túl is — az újítót mindig a teljes 100%-os díjazás illeti meg. Természetesen nem feltétlenül ugyanolyan feltételekkel, mint az első megvalósítás helyén. Lehet, hogy az üzemi adottságok egészen mások, esetleg egy haladottabb, vagy talán kevésbé fejlett eljárás helyett alkalmazzák a benyújtott újítást. A szerződést a tapasztalatcsere átvevő vállalattal, a tényleges helyzet figyelembevételével, a meglevő műszaki adottságra építve kell megkötni. Tudjuk jól, hogy az egyes vállalatok azonos típusú gépeket más célra alkalmaznak, vagy azonos célt más módon, más eszközökkel, más eljárásokkal oldanak meg. így adódnak olyan esetek, hogy a tapasztalatcserére átvett újítás bizonyos mértékben módosul, vagy az első megvalósító helyhez viszonyítva nagyobb, vagy kisebb eredményt hoz. Ezeket a tényezőket figyelembe kell venni a tapasztalatcserét átvevő vállalatnál kötendő szerződésnél.

Az újítónak fontos érdeke újításának széles körben történő tapasztalatcserére bocsátása, mert javaslatának több helyen való megvalósítása révén többszörös újítási díjban részesül. Az újító az, aki az újítását legjobban ismerve, azt a legszakszerűbben tudja ismertetni a leggyorsabb megvalósítás és alkalmazás érdekében.

A tapasztalatcserére bocsátás azonban nem kizárólagos joga az újítónak. Az újítás gyakorlatbavételét bárki más is javasolhatja. Az újítások széles körben való elterjesztése az újítási mozgalom nagy és jelentős feladata. Az új és jobb, a gazdaságosabb és fejlettebb eljárások elterjesztése népgazdasági érdek. Éppen ezért jár tapasztalatcsere díj annak is, aki másnak az újítását nyújtja be tapasztalatcsereként. Ha egy éven belül nem az újító nyújtja be tapasztalatcserére az újítást, akkor amellett, hogy az újító részére ki kell fizetni a teljes összegű díjat, a tapasztalatcsere átvevőnek is jár külön díj, mégpedig az újítónak járó díj 20%-a. (Hivatalos külföldi kiküldetés alatt szerzett tapasztalat bevezetésre váló javasolása a külföldön járt személy munkaköri kötelessége. Ha a javaslat a kiküldetés tárgykörébe esik, sem újítói, sem tapasztalatcsere díjat nem kaphat.)

Annak a személynek nem jár díj, akinek a javaslat átvitele munkaköri kötelessége. Például ha egy gépgyári dolgozót azzal a megbízással küldenek egy másik gépgyárba, hogy tanulmányozza ott az esztergapad norton szekrényében alkalmazott újítást, akkor a norton szekrényben alkalmazott eljárás áthozataláért vállalatánál tapasztalatcsere átvivői díjat nem kaphat, mivel az áthozatallal csupán megbízásának tett eleget. Az esetben azonban, ha az előbbi dol-60