Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

I. rész. Újítások

Rendkívüli jelentőséggel bírnak a rendelet díjazásra vonatkozó rendelkezései. Az előző rendeletek úgyszólván tradicionálisan az újítás megvalósításának első éve alatt keletkezett népgazdasági eredményt vették alapul az újítási díj megállapításánál. Az alkalmazás további időszaka nem volt figyelembevehető, bár gyakran, sőt mondhatjuk az újítások többségénél haladta meg az első évi használat mértékét a második évben történő gyakorlatbavétel. Ez természetes. Az új eljárásoknak általában ki kell fejlődniök, úgynevezett „felfutási idejük” van.

Fentieket véve figyelembe, mondja ki a rendelet, hogy az újítót javaslatának első két éve közül a nagyobb népgazdasági eredményt nyújtó év alapján kell újítási díjban részesíteni. Ennek megfelelően külön kell megállapítani a megvalósítás első éve és külön a második év folyamán keletkezett eredményt.

Ez a rendezés megköveteli, hogy az újító és az újítást megvalósító vállalat, elsősorban az újítás gyakortatbavételének időpontját állapítsa meg. Lényeges, hogy valóban az üzemszerű alkalmazás kezdő időpontját vegyék figyelembe; sem kísérleti eljárás, sem begyakorlási időszak nem tekinthető Üzemszerű megvalósításnak. A 8. § (4) bekezdés a) pontja szerint az újító és az újítást alkalmazó vállalat, szerv az egymással kötött megvalósítási szerződésben határozzák meg, milyen események bekövetkeztekor tekinthető az újítás megvalósítottnak.

Az újítás alkalmazása folytán keletkező népgazdasági eredményt két éven keresztül, de évenként külön-külön kell megállapítani és nyilvántartani. A gyakorlatbavétel első évében a megvalósítási szerződésben megállapított időben ki kell fizetni az újítási díjat. A következő évben ismét nyilván kell tartani az újítás által keletkezett népgazdasági eredményt, az esetleges többlet megállapítása érdekében. Természetesen ugyanolyan számítást kell alkalmazni, mint a megvalósítás első évében. Évközberii eredményszámításra a második évben nincs szükség, csupán az év leteltekor, oly időben, hogy annak alapján az esetleges díjkülönbözet egy hónapon belül kifizethető legyen.

Fokozottabban hasznosak a népgazdaság részére azok az újítások. amelyek nemcsak egy, hanem több vállalatnál, szervnél valósíthatók meg.

A rendelet egyik fontos célkitűzése, hogy a már ismert jó eljárások minden olyan vállalatnál, ahol azok további eredményt teremthetnek, alkalmazásra kerüljenek.

Az újító teljes újítói díjat kap az esetben, ha újításának első megvalósításától számított egy éven belül javaslatát másutt is akár maga, akár más benyújtja. Ez a rendelkezés az újítónak egy évig a szabadalomhoz hasonló védettséget biztosít. Tévedés ne essék, nem a megvalósításnak. hanem a javaslat benyújtásának kell megtörténnie a tapasztalatcserét átvevő vállalatnál, szervnél, a fent említett egy éven belül