Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
I. rész. Újítások
gazdasági eredményt pontosan ki fogják majd. számolni. Például anyagmegtakarítást eredményező újítással kapcsolatban elég annak rögzítése, hogy a javaslat anyagmegtakarítást eredményez és hogy ez megközelítően milyen nagyságrendű lesz. A szerződésben kell szabályozni az újító részére járó díj százalékos kulcsát, illetőleg a díj összegét, továbbá azt a kérdést, hogy a díj mikor és milyen részletekben kerül folyósításra. Szerződésileg kell szabályozni azt a kérdést, hogy a javaslattevő a megvalósításban résztvesz-e és ha igen, ezért a munkájáért mikor és milyen összegű ellenszolgáltatás illeti meg. Ez az ellenszolgáltatás persze független az újítási díjtól, tehát azt az újítási díj összegéből levonni nem szabad. Ha egyéb, a megvalósítás szempontjából lényeges adatok is vannak, ezeket is fel kell venni a szerződésbe. Megtörténhet az az eset, hogy a szerződés megkötése után alapvetően megváltoznak azok a körülmények, amelyeknek ismeretében a felek a szerződést megkötötték. Nincs akadálya annak, hogy a változott körülményekre tekintettel, a felek közös megállapodással újabb szerződést kössenek. Ha közös megállapodás nem jön létre és valamelyik fél az alapvetően megváltozott körülményekre hivatkozással a szerződéses feltételeket, illetőleg azok közül valamelyiket nem teljesíti, a bíróság fog határozni a nemteljesítés következményei felől. A későbbiekben látni fogjuk, hogy amennyiben az újító és a megvalósításra illetékes szerv vezetője között szerződés nem jön létre, az illetékes miniszter fontos népgazdasági érdekből elrendelheti az újítás igénybevételét. Ilyen esetben az újítónak járó díjat a bíróság állapítja meg. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy az igénybebevétel után állapodjanak meg a felek a díj összegére vonatkozóan. Az ilyen megállapodás létrejötte esetén természetesen nem kell bírósághoz fordulni. A gyakorlatban többször előfordul, hogy a javaslattevő egy újítást üzemszerűen megvalósít és csak azután nyújtja be javaslatát újításként. Tehát az üzemszerű gyakorlatbavétel megelőzi a javaslat formális elbírálását. Kérdés, hogy a már megtörtént üzemszerű megvalósításra tekintettel kell-e megvalósításra vonatkozó szerződést kötni. Tekintettel arra, hogy a rendelet szerint a megvalósításra vonatkozó szerződésben nemcsak a megvalósítással kapcsolatos körülményeket, hanem közös megállapodással azt is rendezni kell, hogy az újító milyen nagyságú díjban részesül, a szerződést ebben az esetben is meg kell kötni. Ha a felek megállapodni nem tudnak, a díjazás összegét a bíróság fogja megállapítani. A vállalat és az újító a szerződés korlátái között szabadon köthetnek megállapodást. Kísérletre, illetőleg megvalósításra vonatkozó szerződést azonban köthet az illetékes miniszter is akkor, ha nagyobb jelentőségű vagy több állami vállalatot érintő újításról van szó. A minisztert a rendeletben foglalat korlátozások nem kötik. Nincs tehát akadálya annak, hogy az ilyen szerződésben a díjazás kulcsa a rendeletben megszabott maximálisan 10% helyett, pl. 15% legyen. 50
