Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
rinti átszámítás mellett belföldi forintban a feltalálót illeti meg, amiből csak a külföldi értékesítéssel járó költségeket lehet levonni és a maradékot az eddigi maximum 70°/o-a helyett csak maximum 25% adóval lehet terhelni. Ez az intézkedés, a külkereskedelmi vállalatok remélhető segítségével alkalmas lesz arra, hogy népgazdaságunk magyar találmányok külföldi értékesítéséből végre jelentős devizabevételhez juthasson. A tízéves fejlődés összefoglalva megállapíthatjuk, hogy hazánkban az újítói és feltalálói mozgalom megjelenése, 1948 óta gyorsan vált országos méretűvé és csakhamar a dolgozók százezres tömegeinek figyelmét és tevékenységét irányította az új technika kialakítására. Megállapítható azonban az is, hogy a mozgalom fejlődésében a számszerűség jutott túlsúlyra a minőségi fejlődéssel szemben. A jelen cikk első részében közölt számszerű adatokból is látszik, hogy a bevezetett javaslatok túlnyomó része kevésbé értékes volt, s azoknak csak egy viszonylag egészen kis hányada nagy jelentőségű, mind műszakilag, mind gazdaságilag. A nagy számokra való törekvéssel járt az is, hogy bizonyos erkölcsileg kifogásolható jelenségek is észlelhetők voltak a mozgalomban, pl. az előlegezést rendszer, az eszmei díjazás elhatalmasodása stb. Az ellenforradalom az újítómozgalomra is nagy csapást mért, hisz 1957. első felében sok helyen csak 10—15%-dt nyújtották be az előző évben megtett javaslatoknak. Az is igaz, hogy az értékesebb javaslatok szerzői — tudva, hogy előnyösebb rendelet kiadása van küszöbön — várakozó álláspontra helyezkedtek és javaslataikat csak az új rendelet megjelenése után nyújtották be. Jelenleg még nincsen megbízható, statisztikailag megalapozott képünk arról, hogy az új rendelet meg jelenése óta a mozgalom számszerű és minőségi mutatói hogyan fejlődtek. Ez év második felének eredményeiről a statisztikai adatok csak 1958 első negyedévében készülnek el. Mégis azt látjuk — az egyes vállalatoknál szúrópróbaszerűen végzett ellenőrzés és felvilágosító munka során, hogy általában az első félévi számszerű eredmények, bár nem rohamosan, de határozottan fejlődnek és általában a minőségileg értékesebb, a nagyobb gazdasági eredményt nyújtó javaslatok kerülnek megvalósításra. A szúrópróbaszerű ellenőrzésekből úgy látszik, hogy 1957-ben — 1956 I—III. negyedévének átlagához viszonyítva — az első félévben kb. 10—20°/o-nyira esett vissza a bevezetett javaslatok száma, a második félévben ez kb. 50°!o-ra emelkedett. Az összes népgazdasági eredmény ellenben kb. 80°/o körül jár. 1957. III. negyedévében 1 javaslatra eső gazdasági eredmény már meghaladja az 1956. III. negyedévi ilyen eredményt! Ez pedig igen figyelemre méltó. Lehetséges, hogy nem fogjuk elérni az ellenforradalom előtti idők számszerű eredményeit, amelyek azonban önmagukban is évről évre csökkentek a káros jelenségek ellen folyamatba tett ellenintézkedések folytán, 2* — 14 21 s 19
