Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)
Bevezetés. A tízéves újítómozgalom
vagyis a javaslatok számának csökkentése — nyugodtan mondhatjuk — csaknem kizárólag az értéktelen javaslatok számának csökkentését jelenti. Javaslat és megvalósítás A biztató fejlődés ellenére mégis észre kell vennünk a következőket: az újítómozgalomban két lényeges dolog van: javaslat és megvalósítás. A javaslatokat készítik az újítók és feltalálók, a megvalósításról az államnak kell gondoskodnia, illetőleg az állam alkalmazottainak, vagyis a vállalati és egyes esetekben a felettes tröszt vagy minisztériumi dolgozóknak. A javaslatok oldalán nagyon fontos, hogy a javaslatok száma, de még inkább azok belső tai'talma állandóan emelkedjék, illetőleg javuljon. Ez az új rendelet megjelenése óta kétségtelenül fejlődőben van. Állandóan emelkedik a javaslatok száma és fokról fokra javul a javaslatok belső tartalma, műszaki, gazdasági értéke. Kétségtelenül ebben legnagyobb szerepe az új rendelet ösztönző, biztonságosabb jogállást biztosító hatásának van. Rá kell mutatnunk azonban egy komoly hibára, amely az új rendelet megjelenése óta sem javult, sőt amely hiba veszélyeztetheti az új rendelet nyújtotta előnyöket. Ez pedig nagyon sokszor az állami hivatalnokok gyakori közömbössége, nemtörődése a javaslatok megvalósítása iránt. Ez az a kérdés, amely véleményem szerint jelenleg a legdöntőbb annak érdekében, hogy az újítómozgalom és feltalálói tevékenység töretlenül tovább fejlődhessen. Különböző területeken végzett szúrópróbaszerű ellenőrzéseink során azt tapasztaltuk, hogy még ma is nagyon gyakori a vállalat vezetőinek vagy arra illetékesként kijelölt elbírálóinak közömbössége éppen az értékesebb javaslatok iránt. Pedig éppen ezeknek a javaslatoknak mielőbbi gyors megvalósítása jelentené a népgazdaság számára, e mozgalom által biztosítható legnagyobb gazdasági előnyöket és a műszaki színvonalnak érzékelhető mértékben való emelését. A kockázatot ma sem szívesen vállalják az értékesebb javaslatok kikísérletezése vagy megvalósítása kapcsán és ma is gyakran fekszik el értékes javaslat, úgynevezett kapacitáshiány, vagy úgynevezett pénzhiány miatt. Nagyobb felelősséget! A tanulmány első részében a statisztikai adatok alapján mulattam rá arra, hogy az összes újítási javaslatoknak kb. l,6°/o-a biztosította 1956. évben a mozgalom által összesen elért népgazdasági eredmények közel felét. Sokat vártunk és ma is várunk attól, hogy a vállalatok felelős vezetőit és dolgozóit a nyereségrészesedés emelkedésében való érdekeltségük, továbbá a közreműködői díj is ösztönözni fogja arra, hogy a jelentősebb újításokat és találmányokat mielőbb bevezessék vállalatuknál. Mégis a népgazdaság érdekeinek elsöd-20
