Almay György et al.: Kézikönyv az újításokról és találmányokról (Budapest, 1958)

II. rész. Találmányok

egyik dolgozó javasolta, hogy az épületet rie a szokásos módon (állványozás, csákányozás, bontás stb.), hanem robbantással bontsák le. Javaslatában rámutatott arra, hogy a robbantószer útján történő — egyébként ismert bontási mód — alkalmazása gyorsabb, olcsóbb és gazdaságosabb, mint a tervezett bontási eljárás, s mivel az épület a gyártelep kieső részén fekszik, a robbantás veszélytelen. Kérte javaslatát újításként elbírálni és díjazni. A vállalat igazgatója a kérelmet elutasította. Elutasító álláspontját röviden azzal indokolta: „nem ő találta fel a dinamitot”. Az igazgató elvtársnak ebben a kérdésben teljes egészében igaza volt, azonban a javaslattevő nem feltalálói jogok elismerését kérte. Ö javaslatát pusztán csak újításnak kívánta minősíttetni. Az elutasító állásfoglalás tehát helytelen. E példából látjuk azt az éles határvonalat, mely a viszonylagos (relatív), illetve abszolút újdonság révén a találmány és az újítás között fennáll.

A szabadalmakhoz hasonló másik rokon terület a szabványok köre. A szabványokról a 4337/1949. (XII. 2.) M. T. sz. rendelet intézkedik. Ennek fogalmát a rendelet alapján az alábbiak szerint határozhatjuk meg.

A szabvány a rendeletben meghatározott módon létesített, írásbafoglalt és közzétett olyan megállapodás, amely meghatározott tárgykörben rendszeresen ismétlődő feladatoknak következetesen alkalmazandó, azonos, gazdasági és műszaki szempontból legkedvezőbb megoldására irányul.

Ha a szabadalom, találmány fogalmát egybevetjük a szabvány fogalmával, rögtön látjuk azt az éles különbséget, ami e két fogalom között mutatkozik. A találmányok, szabadalmak a technikai fejlődés szempontjából változtatást, dinamikát jelentenek, szemben a szabványok rögzítő statikus jellegével. A találmányok új, jobb, tökéletesebb műszaki megoldásokat kezdeményeznek, míg a szabványok olyan megoldások általános, kötelező jellegét domborítják ki, mely megoldások a társadalom rendelkezésére álló megoldási módozatok közül a legcélszerűbb, leghelyesebb megoldásnak mutatkoznak. Ezeket a megoldásokat is csak az esetben szabványosítják, ha ennek általános, kötelező használata a szakma, illetőleg a társadalmi összhang biztosítása céljából szükséges. Eszerint különböztetünk meg házi, szakmai, iparági, országos vagy akár esetleg nemzetközi szabványokat is. A találmányok, szabadalmak gyakran a szabványok által előírt és biztosított nyugalmi állapotot megbontják és új szabvány kibocsátását teszik szükségessé. Viszont nem egy esetben a szabvány egy találmány, illetőleg szabadalom megvalósításának — népgazdasági érdekből igen helyesen — gátjául szolgál. Például, ha a találmány megvalósítása csak bizonyos csekély helyi, pl. vállalati előnyökkel jár, melyek nincsenek arányban azzal az árral, amely a népgazdasági összhang következtében előállna. Ilyen találmányokat nem lehet és nem szabad megvalósítani.

Az újítói, feltalálói jogban gyakran találkozunk a szerzőség, a szerzői jog kérdésével. Az itt említett szerzői jog merőben eltérő a művészeti művek védelmét biztosító szerzői jogtól. Bizonyos vonat143