Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
IV. A közismert védjegy mint reklámpszichológiai jelenség
Ezek után felvetődik a kérdés, van-e, lehet-e kapcsolat az imágó és a védjegyjog között? Hiszen az imágó reklámpszichológiai fogalma alig harmincéves. Az a körülmény, hogy a reklámpszichológia az imágó jelentőségét csak jóval később ismerte fel, mint ahogy a védjegyjog mai rendszere kialakult, elvileg még nem záija ki, hogy egy másik intézményrendszerben, a jogban, az azzal lényegileg megegyező rendeltetésű intézmény, tulajdonképpen hasonló felismerések alapján korábban ne kerülhetett volna szabályozásra. Mire gondolunk? Mind a szocialista, mind a tőkés országok joga a védjegy oltalmának előfeltételévé teszi, hogy a „közönséges” védjegy alkalmas legyen az azonos vagy hasonló áruknak egymástól való megkülönböztetésére. A „közönséges” védjegy megkülönböztető jellege — amely önmagában is pszichikai elemeket hordoz — valamennyi országban a jog által kodifikált előfeltétele a védjegy oltalomképességének. A védjegy megkülönböztető jellege és a védjegy imágófogalma azonban csak részben fedi egymást, viszonyuk a kevesebb és a több egymáshoz való viszonya. Van azonban a védjegyeknek egy olyan típusa, amelynél az imágó és a védjegyjogi oltalom fedik egymást, ez a közismert védjegy. Ez utóbbi számára mind a szocialista, mind a tőkés országok jogszabályalkotója privilegizált helyzetet biztosít: a közismert védjegy lajstromozás nélkül is oltalmat élvez, sőt a közismert védjeggyel azonos vagy azzal összetéveszthető más védjegy lajstromozását a jogalkalmazó hivatalból megtagadja. Persze helytelen volna egyenlőségjelet tenni a védjegyimágó és a közismert védjegy közé, az előbbi gazdasági-pszichológiai fogalom, az utóbbi pedig jogi kategória. A jogi és pszichológiai normák közötti kapcsolat szemléltetésére azonban a közismert védjegy éppen ebben az esetben alkalmas. 72
