Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
IV. A közismert védjegy mint reklámpszichológiai jelenség
2. A közismert védjegy a magyar joggyakorlatban Az előzőekben kifejtettek alapján a joggyakorlat számára nem az okozza a problémát, hogy a közismert védjegy oltalmát biztosítsa, hanem az, hogy melyik védjegyet minősítse közismertnek. A közismertség fennállása vagy hiánya ténykérdés, mégpedig reklámpszichológiai töltetű ténykérdés. Lássunk mégis néhány konkrét esetet; milyen ismérvek alapján birkózott meg jogalkalmazó e szociálpszichológiai tartalmú ténykérdés tisztázásával, vagy jogászi szóhasználattal, milyen indokok alapján állapította meg adott esetben valamely védjegyről, hogy az közismert, s így a szélesebb körű és mélyebb tartalmú oltalmat biztosította számára. a) Bár a korábbi védjegytörvény (1895) korántsem nyújtott olyan mértékű oltalmat a közismert védjegy számára, mint a jelenleg hatályos (1969), a TUNGSRAM védjegynek az Elektroimpex által történt bitorlása miatti perben a Legfelsőbb Bíróság más szavakkal, de értelemszerűleg valójában a TUNGSRAM védjegy közismertségét állapította meg. Az ítélet indokolásának általunk így értelmezett része a következő: „Az alperes.............nemcsak a felperes jogvédte érdekét sértette meg, de népgazdasági szempontból is jelentős érdeket sértett, mert olyan árut hozott forgalomba a felperes védjegyével ellátva a belföldi és a külföldi piacon, amelyet nem a felperes gyártott. Az ilyen eljárás pedig alkalmas nemcsak a felperes gyártmányait fémjelző védjegy jóhímevét rontani, de a vevőknek a felperes termékeibe vetett bizalmát is megingatni.”30 3# Bírósági Határozatok. 1968.458. 73
