Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
IV. A közismert védjegy mint reklámpszichológiai jelenség
IV. A KÖZISMERT VÉDJEGY MINT REKLÁMPSZICHOLÓGIAI JELENSÉG A közismert védjegy jogi oltalma jóval szélesebb körű, tartalmában pedig mélyebb, mint az egyéb, az ún. „közönséges” védjegyeké. Ez a jogszabályalkotó részéről történő megkülönböztetés azonban csak logikus következménye annak a rangnak, amit a közismert védjegy a gazdasági életben magának kivívott. A magyar védjegytörvény 3. § (1) bekezdés d) pontja a közismert védjegy státusát negatív irányban, az oltalmi oldalról szabályozza. Eszerint ugyanis nem részesülhet oltalomban az olyan megjelölés, amely másnak az országban közismert védjegyével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló, még akkor is, ha a közismert védjegy belföldön nincs lajstromozva. A közismert védjegy oltalmára egyébként nemzetközi szerződés - a Párizsi Uniós Egyezmény — kötelezi Magyarországot, s persze az egyezmény többi tagállamát is, gyakorlatilag valamennyi civilizált országot. A közismertség fogalmát azonban sem a magyar törvény, sem a Párizsi Uniós Egyezmény nem határozza meg, mivel mint mondottuk, a jog csak levonja a közismertség következményeit, de nem állítja fel annak feltételeit. Az általános élettapasztalat alapján azonban megkockáztathatjuk azt a kijelentést, hogy közismert az a védjegy, amelyet belföldön széles körben ismernek mint valamely vállalat vagy cég megkülönböztető megjelölését. 69
