Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)
II. A védjegy és az alkalmazott pszichológia
vagy emlékképek, amelyek egy időben vagy közvetlenül egymás után lépnek fel, bizonyos kapcsolatba kerülnek egymással, aminek következtében egyiknek megjelenése maga után vonja a másiknak megjelenését, anélkül, hogy a másik megjelenésének specifikus okai, az adekvát ingerek jelen volnának és hatnának. Ez az asszociáció törvénye, maga a kapcsolat pedig az asszociáció.7 * Az asszociáció pszichológiai monizmusát a szocialista pszichológia bírálja. JARUSEVSZKIJ például arra mutat rá, hogy az a XVII-XVIII. századi Galilei-féle, descartes-i, newtoni mechanika gyermeke volt.® Ez az emberi pszichikum egész szerkezetét úgy tekintette, mintha az alapelemek (mozaikok), az érzékietek kapcsolatainak (asszociációinak) kialakulása és elágazása útján jönne létre. Ennek értelmében a tapasztalati elemek az ingereknek az érzékszervekre gyakorolt hatásai. Elszigetelődésük az ismétlődés következtében megszűnik, mert egymással összekapcsolódnak. A tanulás és az emlékezés folyamatában az asszociációk fontos szerephez jutnak, az elméletnek mégis több gyenge pontja van. A kísérleti pszichológia régen megcáfolta azt a korai feltevést, hogy az asszociáció megszilárdulása nem a belső pszichikus impulzusoktól, hanem külső hatásoktól, pl. azok időbeli eloszlásától függ. Az újabb hazai szakirodalom is rámutat arra, hogy az ember életében egy képhez, egy szóhoz nemcsak egyetlen kép vagy szó kapcsolódik, hanem számos más perceptuális és verbális adat is. Ugyanaz a szó sok mindennel társul, több asszociációs rendszer tagjaként szerepel. Tapaszatalaü anyagunk asszociációs „egységei” (a beszéd vagy ismeretelemek) nem egymástól elszigetelten működnek, hanem egymással kölcsönhatásban... Nyilván nem mindegy, hogy egy szó adott esetben milyen szót vagy szavakat idéz fel, és hogy miért éppen azt vagy azokat, s nem egy másik szót, ill. szósorozatot - mondja BARKÓCZI és PUTNOKY.9 E megállapításokat minden további nélkül a védjegyszavakra is lehet vonatkoztatni. 7 KARDOS Lajos: Általános pszichológia. Budapest, 1978. 5. kiadás. 135, * J. JAROSEVSZKIJ: A XX. század pszichológiája. Budapest, 1972, 114. 9 BARKÓCZI Ilona-PUTNOKI Jenő: Tanulás és motiváció. Budapest, 2. kiadás. 1980. 155. 32
