Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben (Budapest, 1985)

II. A védjegy és az alkalmazott pszichológia

Általában azonban azt lehet megállapítani, hogy a tőkés országokban egyre több olyan védjegyet lajstromoztatnak, amely nem vezetéknév. Kivételt képeznek egyes fogyasztási cikkek, mint az élelmiszer, ital vagy dohány, ahol a védjegyként lajstromozott vezetéknevek aránya magasabb, mint az ipar, ill. a kereskedelem más területein.

Érmek oka valószínűleg nemcsak az, hogy ezekben a szektorokban sok régen működő cég van, de az is, hogy a vezetéknév bizalmat ébresztő szimbólum, és olyan asszociációt kelt, hogy az előállító vállalat szavatolja termékének minőségét. A tőkés világban a fogyasztóknak a vezetéknevek mint védjegyek nagyobb biztonságérzetet adnak, mint a fantáziaszavakból alkotott védjegyek. A kivételként említett iparágak mind nagymértékben függnek a fogyasztók bizalmától.

A Német Szövetségi Köztársaságban belföldi vállalatok által élelmiszerekre bejegyzett és WERKMAN4 által találomra kiválasztott 500 védjegy elemzése alapján nevezett megállapította, hogy ezek 20%-a vezetéknév, amelyet kereskedelmi névként is használnak. Az élelmiszergyártásnak az utóbbi évtizedekben végbement nagymérvű fejlődése következtében az új termékekre számos új megjelölést, védjegyet is vezettek be. Az élelmiszeripar új termékeinek legnagyobb része a húsféleségek, sajttermékek, száraz sütemények, jégkrém köréből kerül ki.

Az élelmiszeripari termékekre lajstromozott védjegyek közül a fantáziaszavak aránya 38%, amint azt az I. táblázat is szemlélteti:

4 WERKMAN: i. m. 21.

24