Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
után 10%-os, 12%-os, sőt i’itkán 15°/0-os szerzői jogdíjat is élveztek. Éz volt a legfelsőbb színvonal. Közepes és kezdő szerzők ennél jelentősen kevesebbet kaptak. A színházaknál is kialakult a belföldi szerzők számára elvileg a jegybevétel 10%-a. mint a szerzői jogdíj legmagasabb színvonala. Az állami színházak az első három előadás után magyar szerzők új művei javára a jegybevétel 33%-át fizették. Roppant harcokra volt szükség a bíróságok előtt, különösen annak érdekében, hogy olyan értékesítési módok, amelyek a szerződéskötés időpontjában ismeretesek nem is voltak, ezekből a kizsákmányoló átalány-szerződésekből kirekesztessenek. Annak ellenére, hogy minden létező és jövőben keletkező értékesítési lehetőséget szerzett meg a vállalkozó a szerzőtől, peres támadások eredményeként, a régi Kúria, a szerződés érvényesítésének határt szabott. Kimondotta, hogy az átruházáskor még ismeretlen értékesítési módok nem tekintendők átruházottaknak, azok a szerző jogai maradtak. Gyakori volt a zeneműkiadók olyan álláspontja, mely szerint régi szerződéseik alapján felhasználhatóknak vitatták a zenés film számára azokat a zeneműveket, amelyekre vonatkozó szerződést még a zenés film feltalálása előtt kötöttek átalányáron a védelem egész időtartamára. Szerintük ilyen mű a szerző megkérdezése és kártalanítása nélkül is felhasználható a hangosfilm céljaira. A bírói döntések ezeket a zeneműkiadói törekvéseket is visszaszorították. Legalább erkölcsi területen enyhítette törvényünk merevségét a 'berni egyezmény római szövegének 6/a cikke, mely szerint „függetlenül a szerző vagyoni jogaitól, sőt" még azoknak átruházása esetében is, a szerző megtartja azt a jogot, hogy annak elismerését követelhesse: ő a mű szerzője; továbbá azt a jogát, hogy ellenezze a mű minden eltorzítását, megcsonkítását vagy más olyan megváltoztatását, amely becsületére vagy hírnevére sérelmes lehetne.” Az elmélet munkájának és elismerten magas színvonalú bí_rói gyakorlatnak érdeme, hogy törvényünk hiányos szövegezése ellenére sem ruházhatta át a szerző az utóbbi évtizedekben a szerzői jog teljességét, hanem csak a gazdasági értékesítés lehetősegeinek a szerződő felek által célbavett mértékét. Legfeljebb olyan értékesítési lehetőségeket, amelyek a szerződéskötés időpontjában ismeretesek voltak. A felek a szerződéses ellenérték kialakításának körében nem is vehettek számba olyan értékesí-96
