Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
tési lehetőségeket, amelyek a technika akkori állása mellett még nem is voltak ismeretesek. Semmi esetre sem voltak átruházhatók a szerzők személyiségi jogai: nevének feltüntetéséhez fűződő vagy egyéb hasonló jogai. Áz ilyen átruházás, ha meg is történt volna, semmiféle érvénnyel nem bír. Az értékesítési lehetőségek átruházása területén csak akkor lettek volna a visszaélések korlátozhatók, ha kollektív szerződések kötelezően szabályozták volna a szerzők között egyfelől, az értékesítő vállalatok között másfelől létrejött jogviszonyt. Legalább a szerzői jogdíj mértékére és a mű értékesítésének keretére vonatkozóan. Olyan kollektív szerződések, ahol az egyik szerződést kötő felet a jól megszervezett szerzői érdekeltség képvi- ^ selte volna. Az állam támogatására áz alkotó szerzők jogainak különös védelme érdekében számítani nem lehetett. Kollektív szerződés híján a könyvkiadás terén csak nagy szerzői küzdelmek eredményeként vezették be a százalékos szerzői jogdíjat. De még ezután is gyakori volt a nagyon szerény százalék kikötése. Kereskedelmi törvényünk beszél ugyan a szerző érdekében arról, hogy a kiadó köteles a kiadás elfogyta után nyomban új kiadást rendezni: a felek között létrejött szerződésben azonban erről a jogról a szerzőnek le kellett mondania. Le kellett mondania különösen a fiatalabb, még be nem érkezett szerzőnek azon igénvéről is. hogy a mű egyáltalán kiadassák. Ami azt jelenti: a kiadó a művet tetszés szerinti időtartamon át „fektethette” anélkül, hogy a kiadásra egyáltalán gondolt volna. Holott a KT 519. §-a szerint a kiadó az átvett művet saját költségén változatlanul többszörözni és kellően forgalomba helyezni tartozik. Mindennapos volt a KT 522. § (2) bek. kijátszása érdekében — „ha a munka további kiadásai is átruháztattak, a kiadó az előbbi kiadás teljes elkelte után azonnal köteles új kiadást eszközölni”, azon kiadói magatartás, hogy a régebbi kiadásnak bizonyos példányszámát a kiadó állandóan raktáron tartotta, de el nem adta. A szerző kérdésére az volt a válasz: a _raktári készlet még nem fogyott el. A nyomda által előállított példányok száma sem volt ellenőrizhető. Minden szerződésben kiköttetett a kiadó által nyomtatható ingyen-példányok száma. (Megrongált ívek pótlására szolgáló, továbbá bírálati, köteles-, tiszteletpéldányok.) De a szerző sohasem került abba a helyzetbe, hogy megállapítsa, tényleg hány 7 A magyar szerzői jog zsebkönyve 97
