Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
dolgozásokat elkészítsék, és lemond arról a jogáról, hogy ezen művében felhasznált dallamokat átvegye és valamely új művének alapjává tegye. Az átruházott szerzői jogban benne foglaltatik a nyilvános előadási jog is. Amennyiben a szerzői jog védelmi idejét meghosszabbítanák, ez a szerződés a meghosszabbított időtartam alatt is hatályban marad. A mű kézirata átmegy a kiadó tulajdonába és annak irattárában marad. A szerzői jog ezen átruházásáért megállapított ....... márkát felvette.” Megjegyzi Becker—Bender, hogy a későbbi szerződési űrlapokra a kiadók felvették még a mechanikai szerzői jogokat is, amelyeket szintén egyazon egységes vételárért szereztek meg. Hoffmann—Ritter: „Das Recht der Musik” című könyvükben idézik a német kiadók újabb szerződési űrlapjának tartalmát, mely szerint a kiadóra kellett a zeneszerzőnek ruháznia a mű megváltoztatásának jogát is. „A kiadónak van kizárólagos joga a mű és a cím mindennemű megváltoztatásához; őt illeti a megmunkálás, kivonatkészítés, hangokra és hangszerekre való átdolgozás, más hangnemre való átvitel és legjobb belátása szerinti bármilyen egyéb átdolgozás, szöveggel ellátás, hangszerelés és szövegfordítás joga idegen nyelvekre.” Igen sok ilyen kiadói szerződési űrlap volt, amelyekben ezek a jogszerzések maradék nélkül mind fel voltak sorolva, de a kiadó kikötötte, hogy a mű többszörösítése és forgalomba helyezése belátása szerinti időpontban történik és a kiadó azt is elhatározhatja, hogy a művet egyáltalán nem adja ki. Ilyen és hasonló „szerződésekből” megállapítható, hogy a szerzői jogról szóló törvényekben a szerző javára megszabott kizárólagos jogok gyakorlatilag sokszor nem a szerzőnek, hanem a kiadónak vagy egyéb értékesítő vállalatnak biztosítottak egyoldalú jelentős előnyt. Az a nagy buzgalom, amellyel az egyes országokban a kiadók a szerzői jogoknak törvénybe iktatását és a jogok gyarapítását szorgalmazták, nem ritkán állt olyan törekvés szolgálatában, hogy a kiadók olyan előnyökhöz jussanak, amely előnyöket a jogszabály kizárólag a szerzőnek szánt. Rendkívül érdekes volna felderíteni, hogy a tizenkilencedik század közepétől, annak végéig milyen szerződéseket kötöttek a magyar kiadók és zeneműkiadók a magyar írókkal, költőkkel és zeneszerzőkkel. Ezek a szerződések az állami vállalatok birtokában vannak és kultúrtörténeti szempontból átvizsgálásuk és feldolgozásuk tanulságos feladat lenne. íróink és zeneszerzőink akkori elitje nagy számban ruházta át műveinek minden szerzői jogát ..korlátlanul” viszonylag jelentéktelen átalányárért. A huszadik század első évtizedeiben jelentős magyar szerzők már kiharcolták a kiadókkal szemben, hogy a könyvek bolti ára 95
