Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
A szerzői jogról szóló törvényünk szerint a szerzői jog élők között vagy halál esetére, korlátlanul vagy korlátozva átruházható. Átruházás vagy végrendelet hiányában a szerzői jog a törvényes^ örökösökre száll. Az uratlan hagyatékra fennálló háramlási jog a szerzői jogra ki nem tei’jed. Az állam a szerzői jogot tehát nem örökli. Ha az egységes műnek több szerzője van és valamelyik örökös nélkül halt el, a meghalt szerző társszerzői joga a többi szerzőtársra vagy jogutódjaikra száll (3. § utolsó bek.). Ez a jogcím az örökös szerzőtárs szempontjából önálló: a jogelőd kötelezettsé-gei a szerzőtársat nem terhelik. Ennek a törvényes rendelkezésnek az az alapja, hogy a szerzői jog a védelem szempontjából minden műre nézve egységes. Ha tehát valamelyik szerzőtárs örökösök nélkül halt meg, a műre vonatkozó szerzői jognak ebben a részben — fel kellene szabadulnia az oltalom alól. Ezt a törvényhozás nem akarta. Megőrizve a mű egységes védelem alatt álló jellegét, a túlélő szerzőtársat jelölte ki az egész műre vonatkozó szerzői jogok tulajdonosaként. A szerzői jogról szóló törvényünk nem helyezkedett elvileg arra az álláspontra, hogy a szerzői jog kizárólag a szerző személyiségi joga. A törvény egyes rendelkezéseinek értelmezésénél és alkalmazásánál ez a körülmény^ szerepet játszik. Az 1936. évi új osztrák törvény pontosan különválasztja a szerzői személyiségi jogot és külön tárgyalja a mű értékesítésével kapcsolatos vagyoni jogot. Az elsőre — amelyet tulajdonképpeni „szerzői jognakTM minősít — kimondja, hogy az át nem ruházható. Az átruházás lehetőségét csak az értékesítési jogosultságokra állapítja meg. Ez a kettéválasztás a mi törvényünkből hiányzik. Fenntartja az 1884. évi korábbi magyar törvény rendelkezését, melynek 3. §-a szinte szó szerint egyezik jelenlegi törvényünk rendelkezéseivel. A törvény alkalmazása során ebből a szövegből a szerzőre nézve igen jelentős hátrányok mutatkoztak. Azok a vállalatok, amelyek a szerzői alkotások üzletszerű értékesítésével foglalkoztak, a tizenkilencedik század második felében, de még az új törvény hatálya alatt is, a szerzőtől az értékesítési lehetőségek egyike vagy másika helyett a teljes „.szerzői jogot” szerezték meg adásvétel útján, átalányösszeg fizetése ellenében. Ennek következményeként a vállalkozó megszüntetett a szerző és műve között minden korábbi kapcsolatot. A mű értékesítésének minden 93
