Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
házi vállalkozóval kötött szerződésben méltányos szerzői érdekei szerény fokozatokban érvényesülhettek. A szerzők túlnyomó része változatlanul kénytelen volt aláírni az eléje tett és előre megszövegezett kiadói, zeneműkiadói, színpadi kiadói és egyéb szerződési űrlapokat. A múltban a „gazdasági szabadság” elve alapján nem avatkozott abba a társadalom, milyen szerződést köt a „szabad” író, vagy „szabad” zeneszerző a szabad vállalkozóval. Nyilvánvaló, hogy ez a felfogás a valóságos élet nyomasztó körülményeinek elhanyagolásán alapult. Arra történt hivatkozás, hogy a kapitalista termelési rendben a „szabad verseny” érvényesül. Ha a zeneszerző nem tud megállapodni az egyik zeneműkiadóval az elfogadhatatlan kedvezőtlen feltételek miatt, ám állapodjon meg egy másikkal. De a zeneszerzővel szemben nemcsak egy zeneműkiadó, hanem minden zeneműkiadó roppant gazdasági ereje állt. Ezért a szerződés feltételeit bármelyik zeneműkiadó parancsolóan előírhatta. A kiadók és zeneműkiadók szerződési feltételei lényegében az egész vonalon azonosak voltak. Kemény és jól megszervezett gazdasági szövetségben voltak a szerzői jogokat értékesítő vállalatok. Ez a gazdasági szövetkezés kérlelhetetlen erővel szabályozta a szerzői jogdíjak mértékét és azokat az egyéb feltételeket, amelyeket a szerződés elengedhetetlenül tartalmaz. Ezektől az előre megszabott feltételektől csak egészen kivételesen, nagyon jelentős szerzővel kapcsolatosan tettek kedvező kivételt. Csak olyan szerző élvezhetett eltérő feltételeket, akinek neve a kiadó üzlete számára lobogó volt, akinek művét a kiadó üzemének vontató mozdonya gyanánt használták fel. Ellenben igen gyakori volt a kedvezőtlen tartalmú szerződés, amely még a szokásos feltételektől is jelentékenyen eltért. Csak nagyon későn ébredtek a szerzők szervezkedésük szükségességének tudatára és nehézkesen valósultak meg a szerzői szervezetek. A későn létrejött szerzői tömörülések érdeme, hogy a kiadókkal és zeneműkiadókkal és egyéb értékesítő vállalatokkal, színházakkal, filmvállalatokkal kötött szerződések körül megenyhült a légkör. Az a rendszer, amely a megdöntött átalányfizetési visszaélés helyébe lépett és amely az értékesített mű után befolyt bevétel bizonyos százalékában jelölte meg a szerzői jogdíj mértékét: rendkívüli haladás volt a múlttal szemben. Gyakran igen nagy különbség volt a korábbi szerény átalányösszegek és azon eredmény között, amely a kiadói vagy színházi bevétel bizonyos százalékát 89
