Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)

Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban

gos jogát, de az értékesítés körül kollektív szerződések vagy a jogdíjak mértékét megállapító jogszabályok kötelező alkalmazásáról nem gondoskodtak. Ma nálunk a szerzői jogról szóló ugyanazon tartalmú törvényes rendelkezések a gyakorlati életben túlnyomórészt másképp érvényesülnek mint korábban, több mint egy fél évszázadon át.

Kezdetben, a szerzői jogvédelem gyermekkorában a kiadó átalányösszeget fizetett a szerzőnek minden értékesítési jogért, a védelmi idő egész tartamára és egész területére nézve. Ez azt jelentette, hogy az író vagy zeneszerző, művének szerzői jogdíja fejében végleges kiegyenlítésként egy — rendszerint — szerény összeget vett fel. Ma szinte hihetetlennek hangzik, hogy annak idején jelentős regények szerzői jogát — az egész szerzői jogot minden kiaknázást lehetőséggel együtt — néhány száz koronáért, prominens szerzőktől ívenként háromszáz koronáért vásárolták meg a kiadók. Ennek gyakorlati eredménye az volt, hogy a regényt a kiadó tetszés szerinti kiadásban, tetszés szerinti példányszámban, a szerző egész életén át és azontúl még ötven évig kiadhatta és forgalomba hozhatta magyar nyelven az egész világon.

Az így megszerzett monopólium alapján a kiadó néha megszerezte a fordítás jogát is. Azt különböző nyelveken eszközlendő kiadások részére értékesítette anélkül, hogy a szerző az eredményből részesült volna.

Zeneműveknél hasonló volt a helyzet.

Köztudomású, hogy a zeneirodalom halhatatlanjai, Beethoven és Mozart roppant nyomorúságban tengették életüket, idegen személyek pénzbeli támogatására szorultak és megdöbbentő anyagi körülmények között haltak meg. (Romain Rolland Beethovenről írt könyvében olvashatjuk, hogy a ,,Kilencedik szimfónia első bécsi előadásának frenetikus sikere ellenére az anyagi ered-“ mény nulla volt, az előadás anyagilag semmit sem hozott számára, életének állandó pénzzavara egyáltalán nem változott, szegény, beteg és magányos maradt.”)

Igaz, hogy a tizennyolcadik század végén és a tizenkilencedik század első negyedében a szerzői jog szabályait már szórványosan törvénybe iktatták. De ahol ez meg is történt, azok gyakorlati alkalmazására nehezen keiáilt a sor. A törvényben biztosított előnyöket nem a szerző, hanem az értékesítő vállalkozó élvezte. Csak évtizedes harcok eredményeként érhette el a jelentős szerzők igen kis száma, hogy a kiadóval, zeneműkiadóval, szín88