Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
vitának, ami az értékesítő ügyletek sima, gyors és fennakadás nélküli lebonyolításánál rendkívüli előnyként jelentkeznék. Az írói jogdíjakat szabályozó legújabb rendelet a típusszerződések kötelező szövegét nem közli, annak alkalmazását mellőzi. Ennek oka abban rejlik, hogy az eltérő természetű művek kiadásával foglalkozó kiadók számára az egységes szerződési szöveg gyakorlatilag nem alkalmazható. Nyilván a szerzői érdekeltségekkel egyetértőén ki fognak alakulni azok a típusszerződések, melyek az egyes kiadóvállalatok különleges szükségleteinek felelnek meg, melyekben a szerződő felek kölcsönös érdekei megfelelő védelmet nyernek. Az az_ellenérték, amelyet a szerző (író, zeneszerző, képzőművész stb.) alkotásáért — attól,_^aki a művet értékesíti — igényelhet vagy tényleg kézhezvesz: szerzői jog díj. A törvény nem beszél szerzői jogdíjról, csak azt mondja ki, hogy a jog kizárólagosan a szerzőé. Következésképpen az értékesítési jogot a szerzőtől átruházási szerződéssel meg kell szerezni. Az átruházást tárgyazó szerződésben szabályozzák a szerzői jogdíj fizetésének kötelezettségét és annak mértékét. A szerzői jogról szóló legkitűnőbb törvény is csak elvi rendelkezéseket tartalmaz. Azt mondja ki, hogy a szerzőt milyen kizárólagos jogok illetik meg. Nem szabályozza azonban azokat a szerződéseket, amelyek biztosítanák a szerző kizárólagos jogai értékesítése körüli konkrét védelmét. A múltban a szerzőt az értékesítési szerződések megkötésénél gazdasági alárendeltségénél vagy a jogban való járatlanságánál fogva súlyos hátrányok érték. További hátrány abból érheti a szerzőt, ha nem kötnek az országok egymással a szerzői jog oltalma érdekében nemzetközi egyezményeket. Ekkor a védelem csak vagy arra az országra szorítkozik, amelynek a szerző alattvalója, vagy arra az országra, amelyben a mű először megjelent vagy esetleg együtt erre a két országra. A kapitalizmusban az értékesítési szerződéseket a szerző rendszerint gazdaságilag és gyakorlati jártasság tekintetében fölényben levő személlyel vagy tőketömörüléssel kötötte. A szerző egyedül állt minden jogi elméleti jártasság és gyakorlati felvértezettség nélkül. Ma már a szerzőt a kizsákmányolással szemben az államhatalom is védi. A szerzői jogról szóló nemzeti törvények biztosították ugyan a szerzőnek a mű többszörösítéséhez. forgalomba helyezéséhez, a színpadi és zeneművek nyilvános előadásához fűződő kizáróla87
