Palágyi Róbert: A magyar szerzői jog zsebkönyve (Budapest, 1959)
Hetedik fejezet. A szerzői jog átruházása. Forgalom a szerzői jogban
HETEDIK FEJEZET A SZERZŐI JOG ÁTRUHÁZÁSA. FORGALOM A SZERZŐI JOGBAN A szerzői jogoknak vagyoni jellegű részei, vagyis azok a jogok, amelyeknek gyakorlati értékesítése a gazdasági életben szokásos (többszörösíteiT nyilvános előadás, fiímesítés, rádiósugárzás stb.) — a törvény (3. §) értelmében élők között vagy halál esetére, korlátlanul vagy korlátozva átruházhatók. Ahol az értékesítő jogokról beszélünk, alatta mindig a szerzői vagyoni jogok értékesítését értjük. Szemben azokkal az értékesítésekkel, melyeket az egyes vállalatok a műpéldányok forgalomba helyezésével végeznek. Az átruházási szerződésben tüzetesen meg kell jelölni az átruházott értékesítési jognak terjedelmét és a szerződés rendeltetését. Pontosan fel kell sorolni terület (esetleg nyelvterület) és időtartam szempontjából az átruházott értékesítési lehetőségek kereteit is. Kerülni kell tehát minden esetben olyan általános kifejezéseket, melyek kételyt engedhetnének az átruházott jog alkalmazási területének, időtartamának vagy egyéb szerződési feltételének tartalma tekintetében. Itt elsősorban az értékesítő vállalatokra hárul a feladat, hogy világos, kimerítő szerződésszöveget bocsássanak a jogban járatlan szerző rendelkezésére. Az írói művek kiadásáról szóló korábbi rendelet kötelezően előírta mintaszerződések kialakítását. A legújabb rendeletből ez elmaradt. Annál kívánatosabb volna, hogy akár az értékesítői vonalon külön, akár az értékesítő és szerzői érdekeltségek együtt alakítsanak ki olyan típus-szerződésszövegeket, amelyek megóvják a szerződő feleket attól, hogy akár tévesen, akár hiányosan szerződjenek. Ezzel a módszerrel elejét lehetne venni számos 86
